Ez a különbség a ködfoltos párduc és a párduchiúz között!

A párduc egy igencsak nemes állat és amennyire nemes, legalább annyira veszélyes is. Cikkünkben viszont a párduc családjából szeretnénk bemutatni két igazán különleges állatot.

Ködfoltos párduc

„Ködfoltos párduc (Neofelis nebulosa). Nepáltól Dél-Kínáig előforduló macskafaj, Szumátra, Kalimantan, valamint Tajvan szigetén is él. Nem „párduc" - sok tekintetben inkább a dél-amerikai macskafélékre emlékeztet. Súlya 20-25 kg, az emberre úgyszólván teljesen veszélytelen. Feltűnően rövid lábai is elárulják, hogy főként a fákon tartózkodik. Kisebb emlősökre, madarakra vadászik. Hosszú szőrű, puha bundájának alapszíne hamuszürkébe, esetleg vörhenyesszürkébe hajló fehéresszürke, érdekessége, hogy „térhatású" foltok díszítik. Állatkertekben ritkán látható. Megritkulásának egyik oka az, hogy sajátosan szép bundáját minden időben sokra becsülték. A dajakok hadi jelvénynek tekintették, a fogakat, karmokat talizmánként, fülbevalónak viselték. Mivel szívesen vadászik tyúkfélékre, s a helybeli lakosság háziszárnyasaiban alkalomadtán jelentős kárt tesz, ezért pusztítják. Élőhelyén robbanásszerűen szaporodik a lakosság, a háborítatlan erdők megfogyatkoztak. Mivel az állatkertben olyan szelídekké válnak, mint a házimacska, tartásuk nem okozna gondot, így meg lehetne menteni e fajt a kihalástól.” –olvasható az Egyszervolt állatok című könyvben

A ködfoltos párducot azért is szerettük volna bemutatni, mert egyrészt sokan nem is hallottak róla, másrészt pedig sokan tévesen ismerik. Biztosan nem egy ember csodálkozott, amikor fentebb olvasta, hogy leginkább a fákon tartózkodik. Bármennyire is hihetetlen, de így van! Ja és az emberre még csak nem is veszélyes? Igen, egy olyan ragadozóról beszélünk, aki a vadonban él és mégsem esne nekünk, ha épp úgymond arra járnánk. Mint kiderült csak a neve ijesztő ennek a csodálatos állatnak. Számukra a legjobb az volna, ha megmaradna pár érintetlen erdő, ahol az emberek nem zavarnák az állatvilágot. Továbbá esetükben adott még az állatkertben való szaporítás is, viszont így idővel gyakorlatilag eléggé elháziasodna, már ha szabad így fogalmazni.

Párduchiúz

„Párduchiúz (Lynx pardina). Hazája Dél-Európa és Kisázsia. A házimacskánál jóval nagyobb, de kisebb termetű, mint az északabbra élő hiúz. Fekete sávokkal és foltokkal tarkított bundája révén „párducszerűbb" benyomást kelt. A századforduló táján Spanyolországban meglehetősen gyakori volt, nemritkán a Madrid környéki területekre is bemerészkedett. Fő tápláléka az üregi nyúl. Főként a ritkán lakott, elhagyatott hegyvidéken él, mégis Európa legveszélyeztetettebb vadjai közé tartozik. Ennek oka az, hogy szép bundája a nagyobb macskafélékére emlékeztet. A bikaviadalok szereplői is előszeretettel viseltek párduchiúz bőréből készült zekéket. A nyúl hangját utánzó síppal könnyen lőtávolra lehet csalni, így az orvvadászok számára könnyű zsákmányt jelent.” – írják az Egyszervolt állatok című műben

Ellentétben a ködfoltos párduccal, a párduchiúz hazája Európa, illetve nem a fákon éli mindennapjait, hanem sokkal inkább hegyvidékeken. Ugyanolyan nemes állat viszont, mint a ködfoltos párduc, ez pedig a bundáján is megmutatkozik, a vadászok legnagyobb örömére. Szinte már-már reménytelen a harca a kihalás ellen, hiszen a hegyvidékeken könnyű zsákmányt jelent. Maradt tehát az állatkertben való szaporítás.

Forrás: Farkas – Veress –Egyszervolt állatok

Képek: bloki.hu, ridesz.uw.hu