Segíts te is ezeken a lovakon!

Egy alföldi tanyán éhező versenylovakat találtak. Tulajdonosuk, egy asztalosmesterből lett lótenyésztő képtelen a takarmányt előállítani. A szenvedő állatok létezése egy állatvédő egyesület tudomására jutott, ők pedig a nyilvánosságot választották a segítségnyújtás eszközéül.

„Éheznek és pusztulnak a lovak”-hívta fel a figyelmét, egy anonimitásának megőrzését kérő telefonáló, az év elején alakult Együtt az Állatokért Közhasznú Egyesületnek. Tájékoztatva az állatvédőket a Debrecentől dél-keletre, húsz kilométerre lévő tanyán uralkodó helyzetről.

A telefonáló elmondta, hogy a copf stílusú magtárépületeiről nevezetes, kétezres, Monostorpályi közelében nagyon lefogyott lovak éheznek a lótenyésztő vállalkozó karámjában. Az értesített egyesület felismerve a helyzetet, takarmányt vásárolt az állatoknak, majd felhívást intézett a nyilvánossághoz, a Hollandiából beszerzett, amerikai ügetőlovak megmentésére. S.O.S.-kiáltványuk szerint a helyzet tovább romolhat, a harminc kiscsikó megszületésével, amikkel a gazda kancái vemhesek. Akkor, ha megszületnek, hiszen a tanyán szörnyű állapotok uralkodnak.

Az állatvédők érkezésére hamar előkerül a komor tekintetű, zaklatott vállalkozó. Míg az állatvédőkkel beszél, huszonöt teljesen lesoványodott, legyengült, csomós szőrű, ápolatlan ló és négy csikó eszi az egyesület által vásárolt takarmányt. Az állatvédőktől két hölgy próbál értelmes válaszokat kapni a lovak helyzetéről a megkeseredett Pista bácsitól. A vasutaskabátos bácsi dühös és hálás is. Örül, hogy az egyesület segítsége miatt nem haltak még éhen a nagy értékű lovak. De haragos a nyilvánosság miatt, a vállalkozása kudarcát szertekürtölő újságírók miatt. Nem is járul hozzá fotók készítéséhez, és „válasszal sem tartozik.” Annyit azonban megjegyez, hogy önhibáján kívül került ebbe a helyzetbe. Megoldásként csak azt az utat látja, hogy vadászt fogadna, és lelövetné az állományt, végül magát is.

Az állatvédők hívására megérkezik a tetétleni állatorvos a feleségével. Két szatyor almát és két szatyor sárgarépát hoztak. Erre a lovak felkapják a fejüket és odaporoszkálnak a szatyrokhoz. A csemege hamar elfogy, nem is kap belőle mindegyik. Néhány ló orrával böködi az üres szatyrokat, majd kénytelenek visszatérni a földön található száraztakarmányhoz. Az állatorvost nem hatják meg, a tulajdonost ért különböző becsapások, hiába is sorolja az őt becsapók cseleit. Az orvos szakmai hibák sorozatáról beszél. Ezt csak tetézi a tenyésztői ismeretek felületessége. Kiderül, hogy a vállalkozó ellenőrizetlen spermával termékenyíttette meg a lovakat, és hogy különféle, rajta kívül álló okok miatt, nincs pénze takarmányra, csak annyit mond: „Lovat az tartson, akinek kurva sok pénze van, vagy ha nincs, de rajong a lovakért, csak egyet tartson.” Az orvos rábeszéli az összetört gazdát, hogy engedjen pár fotót készíttetni a lovakról, „különösen arról a négy nagyon legyengültről”, talán a nyilvánosság miatt jelentkeznek majd még segítő szándékú emberek.