Ganxsta gyakran látogatta a nemibeteg-gondozót

Ganxsta Zolee nem éppen a példamutatásról híres, sőt mondhatni, hogy mindig is igyekezett a saját törvényei szerint élni, a saját szabályai alapján. Ez úgy, ahogy sikerült is neki, hiszen elképesztő, amiket leír a könyvében. Mesél a gyerekkoráról, de arról is, hogy miként jutott rendszeresen a turnék után nemibeteg-gondozóba. A könyvben meglepően részletesen mesél ezekről a történtekről, amelyek biztosan nagyon sok embert megbotránkoztatnak.

A könyv címe Döglégy a világ körül, a következőkben pedig ebből hozunk nem mindennapi részleteket. Többek között azt is megtudhatod, hogy miért és hogyan kerül a nemibeteg-gondozóba.

„„Nyilván már a koncert előtt kezdtünk megalakulni. (...) A koncert után durván felöntöttünk a garatra és elég emelkedett hangulatba kerültünk. Éppen volt valami labdarúgó-esemény, Miksával pedig annyira föl voltunk tüzelve a focira, hogy a folyosón az összes lámbabúrát letekertük, és azzal gyakoroltuk a kapáslövést. Repült az üveg, tele lett minden szilánkokkal. (...) Edzés után azt csináltuk, hogy berepültünk a különböző, habókra kiválasztott szobákba. Azaz ketten, tiszta erőből, srégen nekifutásból, hirtelen hátrafordulva, kettős lábbal beleugrottunk a zárt ajtóba.

Később bementünk a saját szobáinkba, és széttörtünk mindent, amit csak lehetett. A tévé képcsövét bekúrtuk, a lámpákat szétvertük. Matyi hazahozott egy nagyon szimpatikus fiatal csajt. Melegítőben volt, szóval nem öltözött ki. Matyi hátulról, vidáman töcskölte, és néha megkérdezte, hogy beszállok-e. Én a lánnyal szemben feküdtem, be voltam nyomva. A csaj csak letolta a nadrágját, a zokni is ott fityegett a lábán. Öt centiről nézett a szemembe.

Turnéról általában mindig a Mária utcába mentünk, egyenesen a nemibeteg-gondozóba. Piros volt, viszketett, az embernek minden baja volt. A nővérke csak ránk nézett: már megint maguk azok? Turné volt, csókolom.”

Olvasva ezeket a sorokat legelőször olyan érzése van az embernek, hogy a művészúrnak ez mennyire bejött és mennyire faszagyereknek érezte magát. A valóság pedig az, hogy ez hellyel-közzel így is van, hiszen sokan tapasztalhatták már, hogy mik történhetnek egy-egy turnén. Hazánkban is tombolt ez a láz, nem csak a külföldi híres előadók büszkélkedhettek azzal, hogy mennyi nő tapadt rájuk és mennyi mindent megtehettek. Ugyanakkor talán jó volna felhívni a figyelmüket, hogy létezik a világon óvszer is.

Egy másik részben pedig már azt ecsetelte, hogy mekkora pofonokat kapott az apjától gyerekként, amikor rájött, hogy gyengén teljesít az iskolában.

„Dacoltam apámmal. Kellett. Folyamatosan dacoltam, mert mindig levágatta a hajam, miközben állandóan azt hajtogattam, hogy hosszú hajat akarok, amilyen az Aerosmith tagjainak is van.

Közölte, hogy azonnal hagyjam abba a punkot, mert az egy undorító izé, majd hozott nekem egy vagon punklemezt Svájcból. (...) Teljesen összezavarodtam, szerintem azért lettem ilyen hülye, mert a fater összezavart.

Apám sosem vert meg, leszámítva egy alkalmat. Mondjuk arra adtam is okot, ugyanis az első félévet végighazudtam a gimnáziumban. Állandóan azt mondtam, hogy minden rendben a suliban, anyámék meg nem nézték meg az ellenőrzőt, mondván: »megbízunk benned«.

– Minden rendben? – kérdezték. – Nem lesz négyesnél rosszabb jegy?

– Vicceltek? Hogy lenne?

Szó sem volt erről. Nyilvánvaló volt, hogy négyesnél csak rosszabb jegyem lesz. Tudtam, hogy hazudok, mégis abban bíztam, hogy nem bukok le. (...) Csak mondtam apáméknak, hogy négyes-ötös lesz a félévi, miközben tudtam, hogy kettesnél jobb jegyem nem lesz. De hazudtam, és amikor hazavittem a bizonyítványt, apám bevert a szekrénybe. Olyan pofozást kaptam, hogy úristen. Se előtte, se utána nem vert meg, akkor azonban megkaptam egy életre.”

 Forrás

blikk.hu

Képek: morningshow.eu

zeneforum.hu