A lázadó Debra Winger

Öntörvényű, makrancos jellem. Intenzív alakításaival, napfényes mosolyával az 1980-as évek harmadik leghíresebb magyar zsidó márkanevévé vált Amerikában, Calvin Klein és Estéé Lauder után. Aztán 40 évesen hírtelen búcsút mondott a világhírnek.

Debra Wínger 1955. május 16-án Clevelandben született. Arról ismert a filmvilágban, \ hogy sokat vitatkozott kollégáival: Shirley MacLaine-nel és Richárd Gere-rel sem volt felhőtlen a kapcsolata a Becéző szavak és a Garni-zóna forgatásain. Két rendezőjéről (Ivan Reitman, Taylor Hackford) bántóan lekicsinylő megjegyzéseket tett interjúkban, ami nem szokás Hollywoodban. Már első tévésorozatában (Wonder Woman, 1975) sem érezte jól magát, és arra költötte a gázsiját, hogy ügyvédet fogadott, aki majd talán kimenti a szerződése alól.

Debra apai ágon magyar származású. Egy magazinnak adott interjúban beszélt arról is, hogy mit tud ő az ősei múltjáról. „Apámban és tizenkét testvérében az maradt meg, hogy milyen iszonyú nehéz volt a szüleik élete. Farmon dolgoztak Budapest közelében. Az igazság az, hogy gyerekként a szüleid élete, a megpróbáltatások, amelyeken ók keresztülmennek, nagyban meghatározza a te léted is. Ha a szüleid nem érzik jól magukat, te sem lógod. Apám már Amerikában szülelett. Már apám és anyám sincs közöttünk, sőt a 62 unokatestvérem közül is sokan már nincsenek életben.” – olvashatjuk az Indexen.

Összetartó ez a nagy család, sokat jártak össze?

- Amikor fiatal voltam, akkor még igen. Folyt a magyar szó, és ettük a magyar ételeket. Később már mindenki összeveszett mindenkivel. Emlékszem arra a visszatérő pillanatra, amikor a családi összejövetelekre indulva beültem a kocsiba,  blazírtan megkérdeztem a szüleimet: „Most kikkel nem vagyunk beszélő viszonyban? Csak hogy tudjam."

 Sokan lázadónak tartották Hollywoodban, ez miért lehetett?

- Pedig nem arról van szó, hogy örökösen küzdő típus lennék. Mindig úgy léptem túl a gátakon, törtem le az akadályokat, hogy nem vettem róluk tudomást. Soha nem úgy, hogy észrevettem, és harcoltam ellenük. Amikor 17 éves voltam, ezt a mottót raktam ki a szobám falára: „Ha pofára esel, azzal is előrehaladsz."

Hogyan tudta összeegyeztetni három gyerekének nevelését a munkával?

- Filmekhez datálom a gyerekeimet, mert a szülés után mindig rögtön dolgoztam. Cipeltem őket csecsemőként a forgatási helyszínekre. Ha van az embernek egy társa, aki segíteni tud ebben, akkor ez így is működik. A Veszélyes nőben (1993) már elég bajosan ment. Martha szerepéhez nem tudtam hamis szemüveglencsét viselni, ezért olyan kontaktlencséket raktam be, amelyek tulajdonkeppen elvakítottak. Erre raktam rá a korrektív szemüveget, ami biztosította nekem a látást. Emlékeztem rá, hogy apám mindig rögtön a szemüvegért nyúlt az éjjeliszekrényem amikor felkelt. Olyan vastag szemüvege volt, mint a kólásüveg.,és ettől mindig olyan furcsának tűnt a tekintete. Ha levette a szemüvegéi, teljesen máshogy festőit az arca, a pillantása. A filmszerepemet szemüvegesre írták, és én apám élményét akartam benne megragadni. Hazajövet gyakran még rajtam volt a filmbéli szemüveg. A fiam majdnem 6 éves volt, és este mindig ott állt az ajtóban: „Most te jöttél haza, anyu, vagy Martha?" Nem hiszem, hogy egy-egy éjszaka leforgása alatt az ember le tudná vetni a szerepét. Én a forgatások egész időtartama alatt az adott karakter világában élek.

Díjai: három Oscar-jelölés (Garni-zóna, Becéző szavak, Árnyékország), a New York-i Filmkritikusok Szövetségének díja háromszor, az Év Sztárja a Showest Expón (1983), a  legjobb színésznő Tokióban (Veszélyes nő), az USA Film Festíval díja  (2002). Transilvania Trófea  Kolozsváron (2014).

Forrás: index.hu

Képek: c-edward.deviantart.com és lifetimetv.co.uk