Ismerjük meg jobban Horváth Lilit!

Akaratlanul is visszük magunkkal azt az értékrendet, ízlést, érzelmi lenyomatot, amelyet a családban átéltünk. Ezek a kérdések igazán akkor kerülnek előtérbe, amikor magunk is családot alapítunk, szülővé válunk. Lássuk Horváth Lili és Nemes Jeles László hogyan vélekedik minderről.

Talán a gének játéka, hogy színésznő lettem, követem az édesanyámat, Tordai Terit. Ka­maszkorom táján támadt lel bennem a színé­szet iránti vágy. Abban viszont nem követem öt, hogy nekem három gyermekem van, pedig én egykeként nőttem fel, tizenkét éves voltam, amikor a mama elvált. Mindig szerettem volna testvért A családi mintát az összetartozásban viszem tovább. Anyukám még most is sokat mesét az édesanyjáról, Lili mamiról. Már az én gyerekeim is ismerik a családi történeteket, gyakran elővesszük a fényképalbumokat be­szélgetünk a régi családi szokásokról, ilyenkor szóba kerülnek humoros történetek is.

Apai részről elég kiterjedt családom van: apukámék négyen voltak testvérek. Sokan mondják, hogy az édesanyámra hasonlítok, ám én úgy érzem, hogy mindkét szülőmtől sokat hozok. A mamám, a papám, a nagy-szüleim is dinamikusan éltek, minden kor­ban feltalálták magukat, humorral fogták fel az életet. Nyilván visszahat a családi minta is rám, merthogy ma már sokkal nyitottabb va­gyok, mint korábban. A nagymamám, aki ta­nárnő volt, mindenkivel szóba elegyedett. Én is tanítok Földessy Margit szín iskolájában.

Amikor régebben az édesanyámhoz ha­sonlítottak, tudat alatt más akartam lenni. Ez változott, amikor engem is elismertek a szak­mában, fiatalon Jászai Mari-díjat kaptam.

Jelenleg szabadúszó vagyok. A Játékszint mondhatom a színházi otthonomnak, ahol adott darabokra szerződöm. A kislányom születése miatt két szerepet hagytam ott a Nyolc nö és a Tíz kicsi néger előadásában, de ősztől folytatom.

Forrás: magyarnarancs.hu

Kép: pestimagyarszinhaz.hu