Textíliák

Mihelyt felfedezték, hogy a lenből és a gyapjúból hosszú, folytonos fonalat lehet sodorni, ruhát szőttek belőlük. A ránk maradt legrégebbi szőttesdarabok i. e. 5000 tájáról valók. A műszálak csak az 1800-as évek végén kezdtek feltűnni.

Manapság sokféle természetes és mesterséges szálat használ a textilipar. A természetes szálak lehetnek állati és növényi eredetűek is. A szövetgyártásban az állati rostok közül leggyakrabban a birka gyapját használják fel, amely a keratin nevű fehérjéből áll. Hasonló a többi állati rost felépítése is. Közülük a szövetgyártás nyersanyaga még a moher (az angórakecske szőre), a kasmír (a kasmírkecske szőre), a közönséges kecskeszőr, valamint a teve-, az alpaka-, a ló- és a nyúlszőr. A selyem a selyemhernyónak - a Bombyxmori nevű lepke hernyójának - gubóiból származik. A selyemhernyó fibroinogénnek nevezett folyékony fehérjét bocsát ki magából, amely mihelyt levegő éri, nyomban fibroinná szilárdul meg. Minden egyes hernyó több kilométer hosszú folyamatos fibroinszálat bocsát ki s csavar maga köré: így „gubóznak be". Csak össze kell szedni a gubókat, lecsavarni róluk a szálat, és máris kész a selyemszál.

Növényi rostok

A növényi rostok a növényi sejtfal anyagát alkotó cellulóz különféle változataiból állnak. A legfontosabb növényi rost a gyapot; a gyapotrostok mind hosszú, csöves sejtek. A gyapot kopácsos magtermésében ülnek a repítő-szőrös magok. A kopácsok felnyílásakor az addig összepréselődött magszőrök (pamut) vattaszerű pamacsként válnak szabaddá. Ezeket összegyűjtik és szállá sodorják össze. A ruházkodásban felhasznált anyagok előállítására általánosan használatos lenrostok a len szárából származnak. A juta és a kender szárából való rostokból zsákot és kötelet készítenek, a szizálkender leveleinek rostjaiból pedig a kenderkötélnél jóval rugalmasabb zsineget.

Mesterséges rostok

A textilgyártásban először használt műszál a műselyem volt. Előállítása az 1800-as évek vége felé kezdődött meg. Akkor fejlesztettek ki a mindmáig használatos főbb technológiai folyamatokat. Egyikük a növényi anyag, például a fapép vegyszerekkel való kezelése a cellulóz kivonására. Az így keletkező oldatból tiszta, szilárd cellulózt csapnak ki, és abból gyártják a műselyem rostokat. A nejlonnak sok formája van, de valamennyi mesterséges poliamid - a természetes poliamid fehérjék egyszerűbb formái. A legnépszerűbb textilalapanyagok a poliészterek. Az akrilszálak általánosan elterjedtek szövet-, szőnyeg- és műszőrme-alapanyagként.

Szövet

A szöveteknek három fő típusuk van: a hurkoltak, a szövöttek és a nem szövöttek. A hurkoltak és a szövöttek készítéséhez a rostokat először fonallá sodorják össze, s azok így egymásba kapaszkodnak. Fonáskor kihúznak egy csomó rostot és folyamatos fonallá sodorják össze őket. A szövött anyagokat szövőszékeken vagy nagyüzemi módon szövőgépeken készítik.  A hurkolt anyagok egy vagy több összehurkolt fonalból állnak, a nem szövött anyagokat rostlapokból készítik. A modern összetett, „kompozit" szövetek többféle anyagból készülnek, és öröklik az összetevők tulajdonságait. A testhez álló „sztrecs" ruhák anyagát például gyakran pamutszál és a Lycra márkanevű, rugalmas műszál keverékéből szövik. Ez a szövet szorosan követi a test alakját, és visszatér eredeti alakjába, ha meg is nyúlik.

Minták

A legtöbb mintát gépi úton alakítják ki. A szövetet rendszerint festékezett fémhengerek között vezetik keresztül; ezekbe van belevésve a minta negatívja. A filmnyomásnál festéket préselnek át a mintát kirajzoló lyukegyüttesen. A lyukakat valaha selyembe vágták, manapság már nejlont, poliésztert vagy fémet használnak helyette. A lehúzóképes képátvitelben először a festékkel papírra nyomják a mintát, ezután a papírt és a szövetet egy 200 "C-ra melegített présbe helyezik, a festék itt gőzzé válik, és a festett minta a szöveten rajzolódik ki.