Szilas Rita nem egy szokványos magyar tervező

A divat világát rengeteg egyedi holmi színesíti, viszont még így is számos divattervező darabajai hasonlítanak más divattervezők modelljeire. Szilas Rita számos darabjára azonban tényleg nem mondható, hogy ne lenne egyedi, hiszen nem igazán van olyan tervező, aki úgy használja a papucsállatkákat a divatban, ahogyan ő.

A magyar divattervezővel készítettek is egy interjút, amely teljes egészében elolvasható a pumpkin-paradise.com oldalon. Cikkünkben ebből az interjúból hozunk részleteket, illetve természetesen mutatunk pár egyedi tervezést is.

„A magyar divattervezők közt rajtad kívül nem nagyon találni olyat, aki szürreális, humoros módon áll a divathoz. Ez sokszor iróniába is hajlik. Nem féltél belevágni ebbe a járatlan útba?

Nem nagyon gondolkoztam azon hogy mi lesz, és  nem is volt más választásom, hisz ez a stílus én magam vagyok. Meg szerettem volna próbálni, hogy mit szólnak hozzá ha megmutatom a saját világomat. Ez tölt fel…én ezekkel a dolgokkal kompenzálom a diszharmóniát amit érzek a világban néha…

Kik a vásárlóid? Van egy sejtésem, hogy inkább a külföldiek értékelnek.

Igen a sejtésed az nagyon jó: inkább a külföldiek természetesen….de ennyi év alatt, már itthon is megvan az a közeg, aki kimondottan keres és kedvel engem. De mostanában azt veszem észre hogy itthon is icipicit bevállalósabbak lettek, de az is lehet, hogy én lettem letisztultabb az évek alatt.

A sajtóanyagban szerepel, hogy a papucsállatka a kedvenc egysejtűd. Hogyan választ valaki kedvenc egysejtűt magának?

Még arra az általános iskolai biológia órára is emlékszem amikor róla tanultunk. Emlékszem, amikor azt a házit kaptuk hogy egy pocsolyából merjünk vizet és mikroszkóp alatt keressünk papucsot. Mikor megláttam igazából..csodálatos volt. Azóta is imádom a formáját, ahogy ábrázolják. Nekem olyan kicsit mint egy ékszer. A többi egysejtűre nem is emlékszem, de egyik se néz ki ennyire különlegesen….nem is tudom, de első pillanatra szerelem volt. Aztán most az ősz és a pocsolyák előhozták belőlem, azt éreztem ennél jobb anyagmintát álmodni se lehet….szóval lenyúltam a testét az anyagokraJ.

A cicás, csillámpónis világban te inkább a meghökkentő állatok közül választasz. Miért?

Én nagyon is szeretem azt a világot. Mind a cicást mind a csillámponist,de ebben a világban én csak egy vendég vagyok. Jó arrafelé is elkalandozni néha, de ami igazán belőlem jön, azok ezek az állatok. A hüllőket általában csodálom, hogy olyan régóta itt vannak és nem változnak semmit. Szinte ugyanúgy néznek ki több ezer év után is. Élő kövületek, mini dinoszauruszok. Régen nagyon sokféle állatom volt, főleg hüllők, és órákig figyeltem őket mit csinálnak, hogy élnek. A tatu és a kacsacsőrű emlős mindig is a nagy álmom volt, de sajnos őket nem lehetett otthon tartani. A rovaros kollekciómban pedig simán csak a nyár hangulatot szerettem volna előhozni azzal, hogy az összes gyerekkori dunai nyaramra emlékeztető rovart felhasználtam mintának. Szerintem minden, ami a környezetemben van az kimeríthetetlen ihletforrás. Nem más tervezők kollekcióit nézem (persze azt is néha, de csak mert érdekel és megfog…de nem keresem), hanem a környezetemből, és saját gondolataimból próbálom felépíteni a kollekciót. Nagyon jó érzés ha őszintén magamat adom és az tetszik másoknak is.”

Nos, mi a véleményetek? Ti felvennétek magatokra olyan ruhát, amelyet egy egysejtű vagy éppen egy papucsállatka díszít? Egy biztos, a tervező a saját utját járja, aztán a későbbiekben kiderül, hogy ez mennyire lesz kifizetődő hazánkban.