Ausztria és Magyarország császárnéja, Sissi

Szenteste, tejfoggal jött a világra. „Én vasárnap született gyermek vagyok, összeköttetésben állok a másvilággal, szerencsét és szerencsétlenséget is hozhatok" - mondta környezetének a már akkor is igen divatos spiritualizmussal kacérkodva. Ő maga azonban nem tartozott a szerencsés boldogok táborába.

A tenger volt Sissi imádatának másik tárgya. „A Mama egy kék horgonyt égetett a vállába?!" - kérdezte Ferenc József félig tréfásan, félig megütközve Valériától, az „extralány"-tól. Pedig addigra tudnia kellett: házasságuk Erzsébet számára aranyketrec, amelyet még elviselhetetlenebbé tettek az udvari etikett szigorú szabályai. A királyné nem bírta, ha korlátozzák, minden adandó alkalommal igyekezett megszegni a szabályokat. Gyermekeit korán elvették tőle, hiába lázadt anyósa, a poroszos nevelési elveket könyörtelenül képviselő Zsófia ellen. A csalódott Ezsébet meghökkentően modern felfogásban mondott ítéletet a családi élet korabeli működéséről: „Legjobb lenne, ha az anyós nem avatkozna a fiatalok dolgába. A házasság amúgy is ostoba berendezkedés. Fiatalon eladnak bennünket, esküt teszünk, amelyet nem értünk, és amely alól soha többé nincs feloldozás."

Arról azonban szinte semmit sem tudunk, Sissi hogyan érzett a férfiak iránt. Férjével való testi kapcsolata kudarcáról csak sejtéseink lehetnek, ám azt megannyi feljegyzés tanúsítja: vonzotta a szépség -nőben, férfiban egyaránt. Szépségalbumban akarta összegyűjteni a világ leggyönyörűbb asszonyainak fényképét, és a külügyminisztert kérte föl arra, hogy követeit bízza meg a képgyűjtés munkájával (a feladat mérhetetlen zavarba hozta a diplomatát).

Sissi és Andrássy Gyula állítólagos szerelmi kapcsolatáról rengeteget pletykáltak akkoriban. (Ugyan mikor maradhatott volna intim kettesben a gróffal?!) Annyi bizonyára igaz, hogy Sissinek tetszett a jó kiállású férfiú. Álarcosbálban kezdődött titokzatos, álruhás kalandjában szintén egy jóképű férfi, Pacher Fritz játszotta a főszerepet. A daliás miniszteri tisztviselővel évtizedeken át levelezett; a férfi valószínűleg sejtette, ki rejtőzik a jelmez és a levelek „Sárga dominó"-ja mögött. Ha lefordítjuk a játékos sorokat, rögtön érezhetjük: tele vannak rejtett erotikával.

Ám Sissi igazából önnön testébe volt szerelmes: korát messze megelőzve óvta és ápolta szépségét. Imádta a napfényt, az ifjúságot, az erőt, és borzadt az öregedés gondolatától. Teste edzésére törekedett, valósággal sanyargatta magát, hogy karcsú maradjon. A császár építette új villában az ő tornaterme volt a legszebb, minden elképzelhető tornaszerrel, tizedesjegy pontosságú mérleggel. Naponta háromszor mérte; 50 kilójával és 172 centiméterével a mai, nádszálkarcsú modellekkel is nyugodtan fölvehette volna a versenyt. Ö azonban így is örökké félt, hogy olyan lesz, mint egy „hordó". A súlyfelesleg látványa amúgy is meglepően frivol kijelentésekre ragadtatta. A „szörnyen kövér" Teck hercegnőjéről így írt férjének: „Találkozásunk egész ideje alatt csak ez az egy gondolat foglalkoztatott: milyen látványt nyújthat az ágyban?" Anorexiás tünetei elképesztő mozgásigénnyel párosultak. A trónörökös 1879-ben csak legyintett, amikor anyjáról kérdezték: „A fenséges asszony csak a sporttal törődik..." Az udvarhölgyek lázadoztak; a hosszú, nehéz sétákon egyedül a fiatal Majláth Sarolta tudta tartani Sissivel a tempót. (Tízórás erőltetett menet volt a felséges asszony rekordja.) Ráadásul a homoktövis- és tojásdiétától a narancsnapokig nem volt olyan fogyókúra, amit Sissi ki ne próbált volna; szigorú tejkúráihoz saját majorságából hozatta az alapanyagokat.