Tényleg káros a fülpálcika?

A fül-orr-gégészek nem győzik elégszer ismételni: a fülpálcikát csak arra találták ki, hogy eltávolítsa a szemmel látható fülzsírt és az egyéb szennyeződéseket. Ez az eszköz tehát nem arra szolgál hogy a fülünkbe dugjuk, és ott „nagytakarítást" végezzünk.

Azért is jó, ha leszokunk a mélyre ható fültisztításról, mert a dobhártya elhelyezkedése egyénenként váltózó, így egy rossz mozdulattal akár kért is tehetünk benne. A fülpálcika használata helyett válasszunk más megoldást! A gyógyszertárakban kaphatunk kimondottan erre a célra kifejlesztett és egyszerűen használható fültisztító spray-t.

Az Egészségügyi Világszervezet, a WHO nemrég kiadott jelentésében arra hívta fel a figyelmet, hogy az elmúlt években egyre nagyobb veszélynek tesszük ki a hallásunkat a fej- és fülhallgatók folyamatos használatával, a zajos szórakozóhelyek és a hangos koncertek látogatásával. A fejlett országokban a 12 és 35 év közötti "fiatalok fele úgy gondolja, hogy az mp3 lejátszója, az okostetefonja vagy más zenehallgatásra alkalmas eszköze már-már a „testré­szévé" vált, és elképzelhetetlennek tartja, hogy elszakad­jon tőle, A megkérdezettek azt sem rejtették véka alá. hogy zenehallgatás közben egyáltalán nem tartják magukat a biztonsági ajánlásokhoz, és az esetek többségében maximális hangerőre állítják a lejátszókat. 40 százalékuk számolt be arról hegy rendszeresen jár olyan szórakozóhelyekre, koncertekre vagy sporteseményekre, ahol szintén igen magasra tekerik a hangerőt. A legfrissebb nemzetközi kuta­tás eredményeinek ismeretében a szakemberek nem tartják meglepőnek azt a szomorú Tényt, hogy napjainkban minden ötödik tinédzser vagy fiatal felnőtt hallása kisebb-nagyobb mértékben károsodott, ami a 15 évvel korábbi állapothoz képest 30 százalékos emelkedést jelent. Sajnos, az így szerzett halláskárosodás legtöbbször visszafordíthatatlan, ezért is különösen fontos, hogy lépéseket tegyünk a megelőzésért.

Füleljünk csak!

Persze nem csak a hangos zene alhat a halláskárosodás hátterében. Az okok igen változatosak: előfordulhatnak öröklött tényezők, környeze­ti ártalmak, fertőző betegségek és szövődményeik, keringési problémák, a központi idegrendszert érintő zavarok, fogpanaszok, a nyaki gerincet érintő elváltozások, droghasználat, koffein-, nikotin- vagy alkohol-túlada­golás, gyógyszer-mellékhatás, valamint fokozott stressz. Sajnos az élet­kor előrehaladtával is fokozatosan romlik a hallásunk. A WHO szakem­berei úgy gondolják, hogy egy kis odafigyeléssel elejét vehetjük a hallás­romlásnak, akár felére is csökkenthetjük a károsodás kialakulásának esélyét azzal, hogy 85 dB alá tekerjük a hangerőt, és nem használjuk napi 1 óránál hosszabb ideig a különböző audio-eszközöket. Nagy segít­ség az is, ha a koncerteken vagy a zajjal járó munkavégzés közben füldugót használunk. Ha munkánk során gyakran vagyunk kitéve zajárta­lomnak, érdemes rendszeresen felkeresnünk az üzemorvost, aki időben „fülön csípheti" a bajt, akkor is, amikor nekünk még nem tűnt fel a válto­zás. Mindez azért fontos, mert a hallásromlás mértéke és kialakulásának gyorsasága függ attól, hogy milyen hangerővel, mennyi ideig és milyen gyakran hallgatjuk az audio-eszközöket, illetve mekkora zajártalom ér munkavégzés közben.

Forrás: Házipatika.hu

Kép: papatyapamuk.com