A vízben való fuldoklás komoly orvosi segítséget igényel

Ha valaki sokáig víz alatt van, vérének oxigéntartalma jelentősen lecsökken. A légutak elején lévő gége izmai görcsösen összehúzódva megakadályozzák a levegő átjutását. Végül a víz átjut a gégén, és kitölti a tüdőket, így azok képtelenek oxigént juttatni a vérbe. A tüdők bizonyos részei összeeshetnek, tovább csökkentve a vér oxigénnel való feldúsításának lehetőségét.

Azoknak a túlélését, akik hosszú ideig voltak hideg víz alatt, a bulvárreflex teszi lehetővé, melyet először tengeri emlősöknél figyeltek meg. Ezt a reflexet a tüdőkbe került hideg víz hatása váltja ki: lelassul a szívműködés, a kezek, a lábak, valamint a belek ereiből átcsoportosítódik a vérkeringés a szív és az agy területérc, így védve ezeket az életfontosságú szerveket. Ezenkívül a hideg víz lehűti a test szöveteit. Mivel az így lehűlt szervezetnek kevesebb oxigénre van szüksége, megnő a túlélési idő.

A fuldoklás súlyosan károsíthatja a tüdőt, mivel az így kialakult légzési elégtelenség csökkenti a létfontosságú szervek oxigénellátását, s az elkövetkező órák bari-napokban ez jelenti a legnagyobb problémát. A fuldoklás következményeként a vér térfogata és összetétele is megváltozhat. A sós tengervíz ozmotikus (szívó) hatására folyadék lép ki a vérből a tüdőkbe, az édesvíz közvetlenül a tudót károsítva vezet ugyanilyen irányú folyadékmozgáshoz A tüdőkbe került édesvíz viszont megnövelheti a vér térfogatát, felboríthatja a kémiai egyensúlyt, valamint a vörös vértestek károsodását is okozhatja.

Az agy, a szív es a tüdő maradandó károsodása nélküli túlélésben kulcsszerepet játszik, hogy az áldozat mennyi ideig volt víz alatt, milyen hőmérsékletű volt a víz, milyen hamar kezdték el az újraélesztést, valamint az, hogy hány éves az illető (a búvárreflex gyermekkorban élénkebb). Az életben maradás feltétele a légzés és a tüdő működésének azonnali helyreállítása, ezáltal biztosítva az életfontosságú szervek vérellátását.

Ha az áldozat nem lélegzik, azonnal szájból szájba történő lélegeztetést kell kezdeni, ha szükséges, akár már a vízben. Ha nincs észlelhető szívműködés, úgy az újraélesztést a szívre is ki kell terjeszteni.

Mivel a búvárreflex lecsökkentheti az oxigénigényt, még akkor is mindent meg kell tenni az áldozat újraélesztése érdekében, ha 1 óránál tovább volt a víz alatt. Az áldozatot úgy kell elhelyezni, hogy a feje a testénél mélyebben legyen, mert így kifolyhat a víz. Ha lehetséges, el kell távolítani minden légzést akadályozó idegentestet - homokot, leveleket a légutakból. Ha a víz hideg volt, az áldozat kihűlhetett, ami szintén kezelésre szorul.

Minden fuldokló korházi ellátást igényel. Az újraélesztést a kórházba szállítás alatt is folytatni kell. Az intézeti ellátásra meg akkor is szükség van, ha az áldozat időközben visszanyeri az eszméletét, mivel az oxigénhiány tünetei nem mindig jelentkeznek azonnal. A beteg szigorú megfigyelésével biztosítható, hogy a felmerülő problémákat késedelem nélkül orvosolni lehessen.

A kórházban az ellátás kezdetben a tüdők intenzív kezelésére összpontosul, így biztosítva, hogy megfelelő mennyiségű oxigén kerüljön a vérbe. Néhány embernek csak egy egyszerű oxigénmaszkra van szüksége, míg mások lélegeztetőgépre szorulnak. A lélegeztetőgépet gyakran használják a tüdők összeesett részeinek levegővel való újratöltéséhez. A légutak görcsét gyógyszerek adásával lehet megakadályozni. A kezelés része lehet a vér kémiai egyensúlyának helyreállítása vénába adott oldatok segítségével. A tüdőgyulladás csökkentése érdekében konikoszteroidot adnak, a fertőzéseket antibiotikumokkal kezelik. Az elpusztult vörös vértestek pótlásához vérátömlesztésre is szükség lehet. Néhány esetben nagy nyomású kamrában kivitelezett oxigénterápiára is sor kerülhet. Még ha mindent megtesznek is a beteg érdekében, néhány esetben mégis maradandó agykárosodás alakul ki.