Ezt tudjuk eddig a koronavírus elleni oltások összetevőiről és működésükről

Egyre több vakcina kapja meg a gyógyszerhatóságok engedélyét világszerte. Legutóbb éppen a brit-svéd AstraZeneca gyógyszergyártó és az Oxfordi Egyetem közös fejlesztésű koronavírus-elleni oltóanyagának használatát hagyta jóvá a brit gyógyszerfelügyelet.

Az amerikai-német Pfizer-BioNTech vakcinájával már számos országban elkezdődtek az oltások, köztük Magyarországon is, és zöld utat kapott az izraeli oltóanyag is, amivel Izraelben kezdték el a tömeges oltásokat, illetve Oroszországban orosz, Kínában kínai fejlesztésű vakcina használatát kezdték meg.

Az oltás minek van?

Történelme során az emberiséget számos vírus tizedelte meg, a fertőzések terjedését pedig végül csak vakcinák segítségével lehetett csökkenteni, például a kanyaró, a gyermekbénulás vagy a sárgaláz esetében, más betegségeket, például a feketehimlőt, pedig sikerült teljesen kiirtani a Földről.

A hagyományos és az új

A legtöbb ma alkalmazott védőoltás hagyományos megoldásokat használ. Ide sorolható minden olyan technológia, ahol elölt vagy gyengített formában a teljes vírus, vagy a vírusnak valamelyik fehérje alkotóeleme kerül az oltásba, hogy serkentse a szervezet immunrendszerét. Ennek hátránya, hogy az oltás hatékonyságát a benne levő hordozóanyaggal fokozzák, ami nem kívánt mellékhatásokat válthat ki.

Az új típusú koronavírus ellen kifejlesztett és már engedélyezett, vagy engedélyezés alatt álló vakcinák már új-generációs készítmények. A legnagyobb különbség abban van, hogy míg hagyományos oltóanyagok kívülről juttatják a szervezetbe az immunrendszert serkentő vírusfehérjét, az új-generációs vakcinákban a sikeres védekezéshez szükséges fehérje előállítását a szervezetre bízza.

Ezt úgy éri el, hogy a vírusfehérje előállításához szükséges gént juttatja a szervezetbe. Ez a gén a vírus tüskefehérjéjének a génje, és ez alapján a sejtek természetes működésük során elkészítik a tüskefehérjéket, amelyek hatékonyan kiváltják az immunrendszer válaszát.

Átírja a génjeinket az mRNS-technológia és majmok leszünk a csimpánz adenovírustól?

Az új-generációs oltásoknak két fajtája van: a hírvivő (messenger) RNS (mRNS) és a vírusvektor technológia. Az mRNS-technológia arról kapta a nevét, hogy a tüskefehérje génjét lipid-nanorészecskékbe burkolt mRNS formában viszik be a szervezetbe. Ez gyakorlatilag egy kód, ami alapján a szervezet elkezdi előállítani magát a tüskefehérjét, ami kiváltja az immunválaszt. A módszer nem kódol semmit a génekbe, ez nem génbeültetés, és az is pontosan szabályozva van, hogy meddig maradhat aktív a szervezetben. Ilyen technológiával dolgozik a Pfizer-BioNTech és a Moderna vakcinája.

A másik módszer, hogy az immunrendszer számára szerephez jutó vírusfehérje elkészítéséhez szükséges gént más, ártalmatlan vírusokba csomagolják. Általában különféle adenovírusokat alkalmaznak, melyekbe bejuttatják a koronavírus tüskefehérjéjét átíró gént. Az elv ugyanaz, mint az előző, tisztán mRNS alapú vakcináknál, ám itt nem lipid-nanorészecskét használnak, hanem egy működőképes de ártalmatlan vírust.

Az orosz Szputnyik V és a most Nagy-Britanniában engedélyezett Oxford Egyetem és AstraZeneca által közösen fejlesztett vakcina is ezen az elven működik. Ezzel a technológiával már létezik bejegyzett vakcina az Ebola vírus ellen is, melyet már több százezer ember meg is kapott Afrikában az elmúlt években.

És mennyi chip van az oltásban?

A vakcinákban fő alkotóelemként benne van az új típusú koronavírus tüskefehérjéjének a génje. Ezt vagy lipid-nanorészecskékbe, vagy adenovírusba csomagolják, hogy megvédjék. Ezen kívül testazonos savassággal rendelkező sóoldat, illetve cukor van benne. Utóbbi a lipid-nanorészecskéket védi, megakadályozza, hogy fagyasztás közben összetapadjanak. És nincs benne semennyi chip, se magzati sejtek, sem higany és egyáltalán semmi más nincs benne. Az oltások összetételét a gyártók mindig nyilvánosságra hozzák, az engedélyező szervezetek pedig ezeket ellenőrzik.

Forrás: Euronews