Ismerd fel a cluster-fejfájás tüneteit

A cluster-fejfájás idegrendszeri betegség, melyre jellemző a féloldali kiterjedésű, rohamokban jelentkező és igen heves fejfájás. A „cluster” arra utal, hogy a fájdalmak bizonyos időszakokban halmozottan jelennek meg, majd hónapokra, évekre eltűnnek.

Első orvosi leírását Gerard Van Swieten adta 1745-ben, de azóta sem jutottak nagyon előre a betegség okának, kialakulásának valamint mechanizmusának megismerésében. Annyi biztos, hogy a hipotalamusz (mint a biológiai óra központja) lényeges szerepet játszik a rohamok létrejöttében, azok napi illetve éves ciklusában. A cluster-fejfájás előfordulási gyakorisága 0,07 és 0,7% közé tehető, azaz körülbelül olyan ritka, mint a sclerosis multiplex. A legújabb felmérések szerint férfiaknál 2,5-szer gyakoribb, mint nőknél. A betegség elején az átlagéletkor 31 év. Epizodikus cluster esetén átlagban 1 / 2 évente következik be a periódus, amelynek átlagos hossza 6 hét, amit tünet- valamint panaszmentes időszak követ. Ez jellemző a betegek nyolcvanöt százalékára. A betegek tizenöt százalékánál a rohamperiódus egy évnél tovább is tarthat, egy hónapnál nem hosszabb szünettel – ez a betegség krónikus formája. A cluster - fejfájást kettős periodicitás jellemzi az epizódok igen sűrűen az év azonos időszakában, a rohamok pedig többnyire azonos napszakban jelentkeznek. Az esetek ötvenöt százalékában a roham álmából ébreszti a beteget, mintegy két órával az elalvás után, az alvás REM-fázisában.

A cluster sokkal kínzóbb, mint más fejfájások, például a migrén. Nőbetegek véleménye szerint gyötrelmesebb szenvedést okoz, mint a szülés. A fájdalom leginkább a szem környékén, a homlok- vagy halántéktájon alakul ki, és érintheti az arcot, állkapcsot is. Csak féloldali és egy rohamperióduson belül ugyanazon az oldalon érzékelhető, hirtelen, előjelek nélkül, és maximális intenzitását 2 / 15 perc alatt éri el. Ez a fájdalom heves, kínzó valamint általában folytonos, nem lüktető. A roham az esetek nyolcvan százalékában harminc perctől két óráig tart, átlagos hossza nyolcvan perc. A roham végén a fájdalom olyan gyorsan tűnik el, ahogy beállt. A napi átlagos rohamszám kettő (naponta 0,5 – 8), az epizód elején és végén általában ritkább, míg annak közepén gyakoribb. A roham legjellemzőbb kísérőtünete az azonos oldali szem könnyezése valamint vörössége, illetve – szintén a fájdalmas oldalon – orrdugulás, orrfolyás, az arcfél, a homlok izzadása. A rohamot kísérheti hányinger, esetleg hányás, valamint fény-, hang- és szagérzékenység. A páciens a roham alatt jellemzően ül, áll vagy járkál – csak az enyhe rohamok során tud lefeküdni és fekve maradni.

Rohamokat kiváltó okok

A nitroglicerin tartalmú gyógyszerrel a rohamperiódus alatt szinte minden betegnél kiváltható a roham. A betegek legalább fele érzékeny az alkoholra (csekély mennyiségű szeszes ital elfogyasztása például egy pohár bor) 5 / 45 percen belül rohamot vált ki. Létrejöttéhez hozzájárul a stressz valamint annak hiánya (pihenés), extrém időjárási körülmény, sőt némelyik étel is.

Terápia: A legújabb felmérések alapján több év telik el, mire a clustert pontosan diagnosztizálják. A clusteres pácienseket rendszerint egyéb fejfájásokra kezelik – sikertelenül. Ezért lényeges a cluster mielőbbi felismerése és kezelése. Mivel kevés a cluster terápiájára használható gyógyszer, a kutatások középpontjában olyan új szerek megtalálása van, amelyeket ugyan más betegségre fejlesztettek ki, de a clusterre is használhatók lehetnek. A gyógyszeres terápiánál meg kell különböztetnünk rohamkezelést valamint preventív, úgynevezett intervallumkezelést.