Nehezen veszed a levegőt? Tudd meg, miért!

A nehézlégzés a nehéz légvétel keIIemetlen érzése. Az egészséges ember terheléskor és nagy magasságokban gyorsabban lélegzik. A gyorsabb légzés ritkán kellemetlen, azonban a fizikai terhelhetőség ménékét korlátozhatja. Nehézlégzés alkalmával a gyorsabb légzést légszomj kíséri, és a beteg úgy érzi, hogy nem tud elég gyorsan vagy elég mélyeket lélegezni. Általában a nehézlégzés szab határt a fizikai terhelhetőségnek.

A nehézlégzéshez egyéb panaszok is kapcsolódhatnak, például a beteg megéli, hogy belégzéskor a mellkas növekvő tágításához, vagy kilégzéskor a levegő teljes kifújásához fokozott izommunka szükséges. További ilyen kellemetlen érzés a belégzésnek már a kilégzés befejezése előtt fellépő sürgető igénye, valamint a beteg állal gyakran mellkasi szorító érzésként leírt panasz.

A nehézlégzés fajtái

A leggyakoribb forma a fizikai erőkifejtéshez kapcsolódó nehézlégzés. Terhelés alatt a szervezet több széndioxidot termet és több oxigént használ fel. A vér alacsony oxigén és magas széndioxid szintjét érzékelve az agyi légzőközpont növelt a légzésszámot. Ha a tüdő és a szív nem működik megfelelően, már csekély terhelés is a légzésszám drámai növekedéséhez és nehézlégzéshez vezet. A legsúlyosabb formákban a dyspnoe már nyugalomban is kialakulhat.

A tüdő eredetű nehézlégzés a légtartalom csökkenésének (restriktív zavarok), vagy a légutak szűkületének következménye lehet. Restriktív típusú nehézlégzés esetén a légzési munka azért növekszik, mert a tüdő károsodott és merev, vagy a deformált mellkasfal. vagy a megvastagodott mell-hártya légzés közben gátolja a tüdő tágulását. A légzésfunkciós vizsgálattal a tüdőben csökkent mennyiségű levegő mérhető. A restriktív típusú nehézlégzésben szenvedő betegek nyugalomban gyakran panaszmentesek. Mozgás során azonban súlyos légszomj alakul ki, ugyanis tüdejük képtelen annyira kitágulni, hogy a szükséges mennyiségű levegőt befogadja.

Obsztruktív jellegű nehézlégzés esetén a légutak szűkülete miatt megnövekszik a légáramlással szembeni ellenállás. A belégzés rendszerint problémamentes, de kilégzéskor, a beszűkült légutak miatt, a levegő nem préselhető ki olyan gyorsan, mint normális esetben. A légzés, különösen a kilégzés, erőltetett. Az elzáródás mértéke légzésfunkciós vizsgálatokkal mérhető. A légúti panaszok hátterében restriktív és obsztruktív defektusok együtt is állhatnak.

Mivel a vért a szív pumpálja keresztül a tüdőkön, a megfelelő tüdőműködéshez a kielégítő szívműködés is elenged hetetlen. Ha a szív pumpafunkciója nem megfelelő, a tüdőben folyadék gyűlhet össze, Ezt az állapotot tüdővizenyőnek nevezzük, mely nehézlégzést okozva gyakran társul a mellkasban érzett fojtó vagy nyomó érzéssel. A folyadék felgyülemlése a tüdőben a légutak szűkületét és zihálást okozhat - ezt az állapotot nevezzük szívasztmának.

Ha a szív pumpafunkciója nem megfelelő, ún. orthopnoe alakulhat ki: a fekvő helyzetben kialakuló nehézlégzés felüléskor megszűnik. A hirtelen éjszakai nehézlégzés (paroxizmális noktürn ál is orthopnoe) hirtelen fellépő, gyakran riasztó nehézlégzési roham alvás közben. A beteg zihálva ébred, és fel kell kelnie, hogy levegőt kapjon. Ez az állapot az orthopnoe egyik fajtája, és keringési elégtelenségre utal.

A szakaszos, ún. Cheyne-Stoekes-légzésben a gyors légzés szakaszai váltakoznak a lassú légzés szakaszaival vagy légvételi szünettel. A lehetséges okok közé tartozik a szívelégtelenség, és az agyi légzőközpont csökkent működése.

A keringési eredetű nehézlégzés olyan, hirtelen kialakuló súlyos állapot, amelyben a vér nem képes elegendő oxigént szállítani a szövetekhez; például súlyos vérzés vagy vérszegénység következtében. A beteg gyorsan ós mélyeket lélegezve próbál elegendő oxigénhez jutni.

A vér savas kémhatásúvá válása, amely cukorbetegségben (diabéteszes acidózis) is előfordulhat, lassú mély légzés kialakulásához vezet, de a beteg nem érez légszomjat. Ezzel szemben a súlyos vese elégtelenségben szenvedők a vér savassága, a szívelégtelenség és a vérszegénység együttes fennállása miatt légszomjat éreznek, és kapkodó légzés léphet fel. Hirtelen agykárosodást okozó agyvérzés, sérülés vagy egyéb állapot mély. gyors légzést okozhat.

Sok ember időnként úgy érzi, hogy nem kap elég levegőt, ezért erőltetetten és szaporán lélegezik. Ezeket a híperventillációs szindrómának nevezett panaszokat általában inkább az izgatottság, semmint szervi betegség váltja ki. Egyes emberek átélve e szindrómát, megijednek, és azt hiszik, szívrohamuk van. A tüneteket a vérgázszintek változása (elsősorban a széndioxidszint csökkenése) okozza, amely a szapora légzés következménye. Az egyén tudatzavarról számol be, melyet olyan érzésként ír le, mintha a körülötte zajló események eltávolodnának. A beteg a kezeiben, lábaiban és a szája körül bizsergést érez.