Aki madárként röpdösött

Mivel egymillió ember nem tud repülni, de az egymillió-egyedik viszont igen, ez nagyon kényelmetlen helyzetbe hozza nem csak azt a repülni nem képes egymilliót – aki joggal kérdezi: neki miért nem adatott meg ez a lehetőség, ez a képesség?

Az első példánk Cupertinói Szent József. A férfiú 1603 és 1663 között élt és talán nem tartozik a dologhoz – talán igen, ki tudhatja? –, szellemi fogyatékos volt. Az apuliai kisfiúval állapota miatt érthetően (?) senki sem akart foglalkozni, nagy nehezen felnőtt, és 22 éves korában nagy nehézségek árán sikerült rávenni a Ferences-rend egyik kolostorát, fogadják be őt afféle segítőként. Vallásossága nagy lehetett, ha önkorbácsolással és böjtölésekkel – kemény éhezéssel – próbált közelebb kerülni Istenhez. A fogyatékos kisfiú, majd fiatalember, a jelek szerint mégis elsajátított valamit, vagy ha véletlenül is, de rálelt egy keskeny ösvényre, amelyre többségünk soha nem talál rá. Valamilyen agyműködési zavar tehát a segítségére siethetett, mert egyszer csak észrevette, hogy fel tud emelkedni a földről, és lebeghet, repülhet, akár a madár!

Olyannyira belefeledkezett imáiba, olyan extázisba esett közben, hogy egyszer csak elvált a talajtól, lebegni kezdett, és mind följebb emelkedett. Megesett, hogy az első percekben maga sem tudott erről, behunyt szemmel imádkozott tovább. Az is megtörtént, hogy ebben az állapotában, amikor még nem tudta magát irányítani a levegőben, felemelkedve az oltárra sodródott és jól megégették a termetes gyertyák...

Később kiderült, hogy Józsefünk bárhol és bármikor képes volt repülni, ha úgy akarta. Mi több, akkor is, ha nem kifejezetten akarta. Elég volt valami apróság, ami jó hangulatot okozott nála, és máris repült. Egyszer az egyik rendtársa odaszólt neki: „Milyen szép reggelünk van, József!" – mire a fogyatékos férfi széles mosollyal helyeselt, és már repült is az ég felé. Olykor csak a magasabb fákba kapaszkodva tudott megállni, majd lassan és óvatosan leereszkedni. Az a gyanúnk, hogy József sohasem tanulta meg igazán kezelni ezt a jelenséget, mi több, fogyatékos agyával igazából talán fel sem fogta, milyen csodálatos dologra képes. Ő mindezt Istennek és az Ő mérhetetlen kegyességének tulajdonította.

Több mint száz ilyen esetet írtak le megbízható szemtanúk. Amikor a fiatal ferences barátot elvitték egyszer a pápa elé, aki szintén látni kívánta őt, a pápa láttán a férfi ismét extázisba esett, és persze emelkedni kezdett – alig bírták visszacibálni a társai, el ne repüljön már mérhetetlen örömében és lelkesedésében!

Az egyházi hatóságok végül is úgy döntöttek, hogy kötelezték Józsefet: ezentúl egyedül imádkozzon, társak nélkül. Ne lássák már, hogy áhítatos imái alatt olykor a templom mennyezete alatt kóvályog a magasban, mígnem aztán lassan leszáll... Mert mint már volt róla szó, különösen az ima vitte őt olyan lelkiállapotba, hogy már nem is uralta a testét – és mint látjuk, ilyenkor a gravitációra sem kellett ügyelnie.

Persze az említett sok katolikus szent számos esete kétséges, sőt szinte semmilyen bizonyíték nem erősíti meg őket – és ilyen a többség. Ám voltak, különösen az elmúlt századokban olyanok, akik ténylegesen levitáltak és ezt elég sok szemtanú bizonyította. A legérdekesebb az, hogy egyikük írásban is ránk hagyta, mit érzett a levitációk alatt. Avilai Szent Teréz – az 1500-as években élt – önéletrajzában olvashatunk ilyen magyarázó mondatokat: „Amikor némi ellenállást próbáltam tanúsítani, úgy tűnt, mintha a talpam alól jövő nagy erő emelne fel a magasba... Beismerem, nagy volt bennem a félelem, kezdetben tényleg igen nagy. Az ember teste úgy emelkedik, mintha a lelkek húznák a magasba (ez nagyon kellemes érzés, ha az ember nem ellenkezik), és az eszméletét sem veszíti el. Én legalábbis éreztem, hogy valami felfelé emel... El kell ismernem, a testemet sokszor olyannak éreztem, mint ami úszik a levegőben, mintha eltűnt volna belőle a súlyom, olyannyira, hogy olykor azt sem éreztem, ha a lábam közben meg-megérintette a földet." Érdekes szavak, jó megfigyelések.

Most már csak azt kéne megtudnunk, miféle energia működik itt? Milyen antigravitációs erő hat ezekre az emberekre, miért csak rájuk? Mivel érdemelték ki, vagy mivel érték el ezt a hatást?