Isteni színjáték – Dante örökérvényű műve

Az 1300-ban harmincöt éves Dante korának szánalmas politikai helyzetén elkeseredve kezdett hozzá a „Commedia” című művének. Ekkoriban Dante szülővárosa, Firenze a fehér (Vieri dei Cerchi) és a fekete guelfek (Donati) harcának színtere volt – mindeközben Itália szerte a világi és az egyházi hatalmak harca dúlt.

Az erősödő Franciaország egyre nagyobb veszélyt jelentett a Német-római Birodalomra, a katolikus egyház pedig érezvén az egyre közelgő francia veszélyt ideiglenesen egyességet kötött IV. Fülöp francia királlyal, aki, miután a pápaságot francia befolyás alá vonta, áthelyezte a székhelyet Avignonba. Dante elítélte az egyház tettét, szerinte ugyanis csak a világi hatalmukat akarták megőrizni.

A mű szerkezetét a hármas szám és annak többszörösei határozzák meg: három könyvre tagolódik, mindegyik könyv 33 éneket tartalmaz, így a bevezetővel együtt összesen 100 énekből áll. A pokol, a purgatórium és a paradicsom háromszor három részből állnak: 9 körből, 9 gyűrűből, illetve 9 égből. Az egész művet a rend, a rendszeresség jellemzi, a sorok száma is nagyságrendileg azonos a három könyvben: 4720 jut az elsőre, 4755 a másodikra és 4758 a harmadik részre. Dante nem követi a hagyományos eposzi formát és nem használja a hagyományos eposzi kellékeket: „hiába keressük az invokáció, expozíció, enumeráció és divina machina megszokott gépezetét.” A költemény tizenegy szótagos sorokból áll, amelyet Dante már korábban is alkalmazott szonettekben, canzonákban, balladákban és sestinákban. A terza rima azaz hármas rím néven ismert versforma Dante saját újítása.

A mű első, leggyakrabban idézett része a Pokol. A többi rész – Purgatórium, Paradicsom – megértése, értelmezése jóval nehezebb, mint az elsőé. A Pokol leírása látszólag megfelel a keresztény ember elképzelésének: maga a helyszín, a hely neve, a benne található bűnös lelkek, a legmélyén félig jégbe fagyott Lucifer stb. Ez azonban csak részben igaz. Dante számára Vergilius nemcsak tisztelt ókori mester, akit műve egyik hősévé tehet, hanem forrás is. Az alvilág képzete Vergilius művében is az ókori görög felfogáson alapul. Aeneas – Odüsszeuszhoz hasonlóan, aki Dante művében is szerepel (PokolXXVI. ének) – leszáll az alvilágba, s Sybilla vezetésével megtalálja apját, aki megjósolja az ő és utódai sorsát. Dante művében is ráismerhetünk az ókori alvilág szereplőire (Kharón), helyszíneire (Acheron, Styx, Flegeton), az ókori pokol fejedelme (Dis) azonos Luciferrel. Ezek az egyezések, párhuzamok mutatják, hogy Dante mintaként használta az ókori műveket, mítoszokat.

A Pokolképe ókori minták és keresztény elképzelések alapján jött létre. A hármas tagolás, a szenvedő lelkek túlvilági sorsa keresztény elképzelés, az ókori világkép szerint csak az istenek ellen vétők szenvednek az alvilágban. Akhilleusz az alvilágban is fejedelem, szívesebben élne azonban a földön akár parasztként is. Dante Poklában a keresztény képzetnek megfelelően minden bűnért fizetni kell. A legszembetűnőbben abban különbözik a dantei elképzelés az ókori felfogástól, hogy a bűnt és a bűnösség kérdését másként ítéli meg. A vándor csodálattal adózik az ókor nagy személyiségei előtt, de tisztában van azzal, hogy erényük legfőbb bűnük is. A bűn ugyanis éppen az individuális törekvésben, az önmegvalósításban rejlik. Az ókor egyéniség-, személyiségkultusza szemben áll a középkor ember-felfogásával.

Dante művében a Pokol egy fokozatosan szűkülő tölcsér. Bejárata Jeruzsálem mellett, a Golgota hegyénél található, alján, a Föld középpontjában jégbe fagyva ül Lucifer, szájaiban Júdással, Brutussal és Cassiussal. A Pokol legmélyebb pontjától fölfelé lehet haladni a Purgatórium hegyének irányába.

Mindamellett, hogy a Pokolban szenvedő bűnösök kínjait érzékletesen ábrázolja a költő, állandóan kérdez: hol vezetőjét faggatja, hol a bűnösökkel beszélget vagy történeteiket hallgatja. A leírásokat így állandóan megszakítják a dialógusok, illetve a vándor észrevételei, megjegyzései. Kíváncsi utazó tehát, mint Odüsszeusz, de állandóan szem előtt tartja küldetését is.

Érdemes elolvasni olyan klasszikus regényeket is, mint például a Száz év magány, vagy az Elfújta a szél.