Herman Melvile: Moby Dick

Sokan úgy gondolják, a későbbi tengeri rémtörténetek, például a Cápa című film mintaképe a Moby Dick. Hermán Melville regénye egy hatalmas fehér bálna szenvedélyes üldözéséről szól. A gonoszságot megtestesítő tengeri szörny és a megszállott Ahab kapitány története másfél évszázada izgatja az olvasók képzeletét.

Bár egyre jobban értjük világunkat, a természet működését, továbbra is félelemmel vegyes tiszteletet érzünk a tenger hatalma és földerítetlen titkai iránt. A Földnek több mint kétharmadát óceánok borítják, mégis viszonylag keveset tudunk bolygónknake nagyobbik részéről. A tengerek meg rejtelmesebbek voltak 1850 táján, amikor az amerikai Hermán Melville megírta Moby Dick (teljes címén: Moby Dick vagy a fehér bálna. -Moby Dick or The Whale) című regényét, írótársainál Melville jóval többet tudott a tenger hatalmáról, hiszen éveken át hajókon szolgált, s eközben sok kalandot élt át.

Szakmai háttér

A könyv nem aratott sikert. Talán azért, mert bonyolultabb témákkal és eszmékkel foglalkozott, mint a szerző korábbi kalandregényei. A fehér bálna üldözésének leírásába illesztve Melville egész fejezeteket szentel kora tudományának és a cetológiának - sok adatáról, elméletéről persze kiderült azóta, hogy téves -, és többször taglal filozófiai, vallási kérdéseket. A történetnek csaknem a feléig eljut, amikor sor kerül az első bálnavadászat jelenetére.

Az első fejezetek leginkább arról szólnak, hogy Ishmael a kedvére való hajót keresi, illetve hogy - a maga számára is meglepő módon - barátságot köt egy Queequeg nevű kannibál vademberrel. A két férfi barátságának ábrázolásában a szerző remekül kihasználja a kultúrák különbségeiből fakadó komikumot. Humorral védi ki azt is, hogy a bálnavadászati módszerek leírásakor a szakzsargon használata megakassza a történetmondást. Amikor valakit fejbe kólint az árbocrudazat egy elszabadult része, Melville így jellemzi a helyzetet: „A fedélzeten levők az orr felé rohantak, s onnan figyelték a keresztrudat, mintha az valami nekikeseredett bálna alsó állkapcsa volna."

Rövidesen színre lép Ahab. Ez a komor, zárkózott ember a Pequod kapitánya - azé a hajóé, amelyre végül Ishmael és Queequeg elszegődik. Melville a késleltetett bemutatással mintha azt sugallná, hogy Ahab igazából csak a tengeren tud élni. A kapitány valódi drámai hős. „Rettenetes öregember", megfelel a vén tengeri medve közkeletű kepének, cserzett bőrű, ősz hajú, és csakis egy cél vezérli: Mobv Dick legyőzése. Hogy céljával a legénység is azonosulni tudjon, a kapitány kiszögez egy egyunciás spanyol pénzérmét a főárbocra. Aki először jelzi, hogy megpillantotta a bálnát, megkapja az aranyat. Ahab ősellenségét, a vadságáról hírhedt fehér bálnát könnyű fölismerni: három szúrt seb van az oldalán. A kapitány előrelátóan arra is gondol, hogy a legénység talán mégsem tud felnőni feladatához, s fölbérel egy öttagú csapatot is. A többiek mit sem tudnak róluk. Amikor felbukkan az első bálna, a híres „Ott fúj!" kiáltás hallatán „öt barna rémalak" ugrik elő rejtekéből Fedallah vezetésével. A csoport nem vegyül el a legénység tagjaival, és hogy a kapitány miért fogadta fel őket, az a legénységnek titok marad.