Kerek fűszertartó peddignádból

Amióta Magyarországon is népszerűvé vált a peddignád, újra reflektorfénybe került a vesszőfonás. A peddignád rugalmas, jól megmunkálható alapanyag, így mindenkinek adott a lehetőség arra, hogy valami gyönyörűt alkosson!

A peddignád, amely már nálunk is kapható, megmunkált természetes anyag. Az elsősorban India, Nyugat-Afrika és a Maláji szigetvilág forró, páradús ős-erdeiben honos kúszó pálma egyik fajtájából (Calnius Rotang) nyerik. A rattan gyűjtőnéven ismert anyag neve a maláj roton szóból származik, ami botot jelent. A nád kifejezés tulajdonképpen erre a fonóanyagra nem helyes, hiszen a rattan belül nem üreges, mint a hazai tavi nád, hanem tömör, erős rostszálú anyag.

A munka megkezdése előtt a peddignádat áztassuk be 10... 15 percre meleg vízbe, lehetőleg mindig csak annyit, amennyit fel is használunk. A túláztatott anyag szürkés színű lesz, és könnyebben törik.

Eszközök a munkához: metszőolló vagy egyéb hegyes, erős olló, szúróár, áztatóedény, fonóléc - 2 darab kb. 2 cm vastag, 40-50 cm hosszú léc, két végén szárnyas csavarral saruszerűen összeszorítható (esetleg pillanatszorítóval az asztallap szélére is felerősíthető). Fonott síklapok, ill. szögletes, fonott aljú kosarak készítésénél használjuk. Nélkülözhetetlen a munkához a mérőszalag, kés, körző, fúrógép és dekopírfűrész a faalapra készülő munkákhoz, a peddignád festése, a peddignád könnyen pácolható, festhető anyag. Természetes növényi festékekkel (hagymahéj, diólevél, festőmály­va, tea, sáfrány stb.) vagy közönséges ruhafestékkel különböző színárnyalato­kat érhetünk el. Festhetjük az alapanya­got, illetve a kész munkadarabot is, de mindkét esetben festés előtt nedvesítsük be a peddignádat. A festett alapanyaggal csíkmintát vagy egyéb mintákat készíthetünk.A kész munkada­rabokat festékbe mártogatva átmenetes színűre is festhetjük. Száradás után matt lakkspray-vel fújjuk le fonott tárgyainkat.

Kerek fűszertartó

Méret: az alap átmérője 16 cm, magassága 6 cm, s a fogantyú magassága 17 cm. Szükséges hozzá Falap vagy rétegelt falemez 16 cm, 4...10 mm vastag 4 peddignád, 2 és 3 mm peddigsín, 5 mm széles és 1 db fakanál, ami úgy 20 cm hosszú legyen.

Első lépésként a falapra vagy a rétegelt falemezre előzőleg a szélétől kb. 5 mm távolságra 3,5 mm átmérőjű lyukakat fúrunk. A lyukszám páratlan legyen (esetünkben 21 darab), a lyukak kb. 2,5 cm-nyire legyenek egymástól. Előre jelöljük meg ceruzával a lyukak helyét, és csak ezután fogjunk hozzá a fúráshoz. A falap közepére egy, a fakanál nyelével azonos átmérőjű lyukat fúrunk, majd faragasztóval rögzítjük bele a fakanalat végével lefelé.

Oldalfonás: Ezután 35 cm hosszú és 3 mm átmérőjű karókat vágunk (21 db), és úgy állítjuk a lyukakba, hogy alul kb. 9 cm kilógjon. A lábazatot hármasfonásban készítjük, a falap alatti részen a karókat kettő előtt, egy mögött lépésben behajtogatjuk (1. ábra). A felső részen 2 mm-es fonószállal két sor két-szálas gyűrűfonást készítünk, majd pedigsínnel öt sor, egyszálas, ún. sövényfonás következik. A munka menete: egy előtt, egy mögött. Egyszálas fonás ese­tében az oldalkarók száma lehetőleg pá­ratlan legyen, hogy a fonószál ellenté­tesen lépjen az alatta lévő sorban meg­tett lépésekhez képest. A sínszál toldása úgy történik, hogy az új szálat a toldan­dó szálra helyezzük, és együtt vezetjük őket két karón keresztül (2. ábra). A sö­vényfonást ismét két sor kétszálas gyűrűfonás zárja. Szegés: A Páros szegés szerint dolgo­zunk, amit egy sor Wulst-szegéssel ki­egészítünk.