A festő, akinek 23 szóból állt a neve

Spanyol képzőművész, ugyanakkor író, de a párizsi iskola kiemelkedő képviselője, valamint a 20. századi avantgárd egyik legjelentősebb festője volt – igen, kétséget kizáróan Pablo Picasso a múlt évszázad egyik legismertebb személye volt.

Picasso 91 évesen, 1973. április 8-án a franciaországi Mougins-ben hunyt el. A művészet megújítójaként ismerték szerte a világon, ő volt a kubizmus legmeghatározóbb festője, ám ennél azért sokkal többet is érdemes tudni Pablo Picassoról. Például azt, hogy a teljes neve igen csak hosszú, 23 szóból állt: Pablo Diego José Francisco de Paula Juan Nepomuceno María de los Remedios Cipriano de la Santísima Trinidad Martyr Patricio Clito Ruíz y Picasso. Nem csoda, ha megjegyezhetetlen… azt viszont mindenki tudja róla, hogy igen csak termékeny művész volt. A becslések ennek ellenére szélsőségesen ingadoznak. Konkrét számot nem tudnak a szakértők sem adni, nem is csoda, hiszen több mint 20 ezer festményt, grafikát, nyomatot, szobrot és más művészeti ágakba tartozó művet készített. Gyakran festett rá saját képeire, jellemző volt rá, hogy ha egy alkotással nem volt megelégedve, új művet pingált a vászonra. Ezt a vásznak megröntgenezésével tudják alátámasztani, így bukkantak rá Picasso számos rejtett festményére. A La Coiffure című festménye alatt például három másik befejezett mű rejtőzik. Picasso rengeteg támogatást kapott Gertrude Steintől, mialatt a festőművész a primitív festői stílussal kísérletezett. Mellesleg Stein 90 alkalommal ült modellt a művésznek a róla készült portréhoz. De nem csak Stein volt nagy barátja Picassónak, hanem Fernande Olivier is, utóbbi a szeretője is volt, nem csak a múzsája. Oliver így emlékszik vissza Picassóra, abból a korszakból: „Alacsony, fekete, zömök, nyugtalan és nyugtalanító; a szeme sötét, a tekintete mély, átható, furcsa, már-már merev. Félszeg mozdulatok, nőies kéz, szegényes göncök, rosszulöltözöttség. Egy vastag, csillogó fekete hajtincs metszi keresztbe az értelmes és makacs homlokot.”

Picasso már egész fiatal korától rendkívül ügyesen rajzolt. Első szava állítólag úgy hangzott: „piz”, mely alatt a spanyol „lápiz”, azaz ceruza szót értette. Az ifjú Picasso nem tanult jól, és gyakran keveredett kalamajkába. De nem bánta: amikor büntetésben volt, legalább nem zavarták az iskolai kötelességek, és nyugodtan folytathatta a rajzolást. Még csak 13 éves volt, amikor felvették a barcelonai Képzőművészeti Akadémiára. Az oktatást azonban túlságosan formálisnak találta, így inkább a városban barangolt, és a barcelonai utcák járókelőit rajzolta. Érdekesség még, hogy Picasso számos képéhez közönséges falfestéket használt, a lehető legnagyobb szélességben próbálgatta bontogatni szárnyait.

A kék és a rózsaszín korszak

Picasso kék korszaka, amelyik 1901-1904 közötti éveire tehető, szomorkás hangulatú lett, barátja, Carlos Casagemas öngyilkossága és egy spanyolországi utazás ihlette. A század első éveiben Párizs, Madrid és Barcelona között ingázott, 1904-ben végleg letelepedett Párizsban. Műterme hamarosan az avantgárd művészek tanyájává változott. A kék korszak a kevésbé gyászos rózsaszín korszakba ment át. Ekkor festette a Komédiások sorozatának képeit, a vándormulattatókat ábrázoló festményeit. 1906-ban primitivista képeket alkotott. 1906-1907-ben készítette el máig talán legismertebb képeit, Az Avignoni kisasszonyokat (negrista periódus). Ez a női aktcsoport egy barcelonai nyilvánosház lakóira emlékeztette André Salmont-t. A Kisasszonyok a kései Paul Cézanne hatása volt és a fekete-afrikai környezet inspiráló tényezője. A rózsaszín korszakból a negrista periódusra váltott át.

Kommunista és nőcsábász volt, valamint filmekben is vendégszerepelt

Pablo Picasso tagja volt a kommunista pártnak is, valamint kétszer, 1950-ben és 1962-ben nemzetközi Lenin-békedíjban részesült. Egy-két alkalommal filmekben is feltűnt, mint vendégszereplő, de kizárólag saját magát alakította. Az egyik legjelentősebb alkotás, melyben megjelent a vásznon, Jean Cocteau Orpheusz testamentuma című filmje volt.

Kiváló egészségnek és libidónak örvendett, de 1965-ben prosztataműtéten esett át, ezután készült művein már ott volt a kétségbeesés bélyege. Az avantgárd művészvilággal lévő kapcsolatát kezdte elveszíteni. Élete utolsó nagy kiállítását 1970-ben Avignonban rendezte, a Palais des Papes-ban. Hatalmas mennyiségű kegyetlen anyagot vonultatott fel, ami elidegenítő hatással volt a kritikusokra. 1968-ban hét hónap alatt készített, 347 darabból álló metszetsorozatát kedvezőbb visszhang fogadta, nyers tartalmuk ellenére. Képeinek leplezetlen erotikája egyeseket vonzott, másokat taszított, de Picasso már túl volt azon, hogy bárki véleménye is érdekelte volna.

Érdekességek alkotásairól

A Chicago-i Picassónak nevezett, 15 méter magas szoborról, melyet Picasso adományozott a városnak, soha nem derült ki, mit ábrázol. Egyesek szerint egy nőt, mások szerint lovat vagy madarat.

Bármely más jelentős festővel összehasonlítva Picasso képei közül lopták el a legtöbbet. A jelentések szerint több mint 550 festménye minősül hivatalosan eltűntnek.

Picasso nem hagyott végrendeletet, ezért a hagyatéka után a francia államnak járó öröklési illetéket műalkotásokkal fizették. Ezek képezik most a párizsi Musée Picasso gyűjteményének központi részét.