Apokalipszis a művészetben

A Biblia érzékletes és hátborzongató részletességgel írja le az idők végezetét és egy új évezred kezdetét. Jelenetei művészek sokaságát ihlették izgalmas, képzeletgazdag művek megalkotására.

A teológusok, a vallásszociológusok és -történészek nyelv használatában a „millennium" (évezred) szónak sajátos jelentése van. Annak az új évezrednek a beköszöntére utal, amelyről az Újszövetség utolsó könyve, a Jelenések könyve ír. A Szent János apostol jelenesei vagy Apokalipszis néven is ismert könyv a jövő látomása - a történelem végének titkait tárja elénk.

A Jelenesek könyve megjövendöli az idők végezetét, amikor az emberalakot öltött Sátán, az Antikrisztus uralkodik a világ fölött, és a Krisztushoz hűségesek mind szörnyű üldöztetést szenvednek. Ezt követi Isten ítélete a világ felett, majd a második eljövetel, amelynek során Krisztus a mennyei seregek élén megjelenik, pestis, földrengések és más elemi csapások után elpusztítja a Sátán földi követőit. A Sátánt végül megkötözik, a mélybe taszítják és bezárják, Krisztus és szentjei pedig ezer évig békében és nyugalomban uralkodnak. Sok vallási szekta várja a földi paradicsomnak ezt a korszakát, némelyek egyenesen azt hiszik, a hozzá vezető út a 2000. esztendővel kezdődik majd. Miután az ezer év eltelik, a Sátánt elengedik börtönéből, megvívja végső - vesztes -csatáját Isten erőivel, az emberiség pedig összegyűlik az utolsó ítéletre. Ennek bekövetkeztével többé már nem létezik az idő, a történelem átadja helvét az örökkévalóságnak. Isten új eget és földet teremt.

A Jelenesek könyvének nyelvezete erőteljes, tele van emlékezetes képekkel, ezek jelentése azonban meglehetősen homályos. Drámai és gyakran elborzasztó témái mind a mai napig izgatják a művészek képzeletét, az évszázadok során sok meghökkentő és csodálatos alkotás jelenítette meg Szent János szavait. A János apostolnak tulajdonított apokalipszisábrázolás valódi szerzője ismeretlen, de valószínű, hogy a szöveget az I. század vége felé, talán a keresztényüldöző hírében álló Domitianus római császár uralma (81—96) alatt öntötték végső formába. Abban az időben még éltek ők, 111 emberek, akik ismerték magát Jézust, és várták a tőidre való visszatérését, második eljövetelét, amelyet ö maga jövendölt meg. Üldöztetéseik közepette a keresztények bizonyára erőt merítettek az Apokalipszisből, a jóslatok segítettek abban, hogy kitartsanak hitük mellett. A Szent János apostol jelenései egyfajta előszóval kezdődik, amelyben János elmondja, hogy a könyvben leírtakat saját maga élte át, amikor egy kis égei-tengeri szigeten, Patmoszon tartózkodott. A háta mögött „nagy szót" hallott, „mint egy trombitáét", amely ezt mondta: „"Amit látsz., írd meg könyvben.«" Ezt a könyvet azután hét kis-ázsiai gyülekezetnek kellett elküldenie, hogy eligazítsa és figyelmeztesse őket.

A János látomásairól beszámoló jelenetek káprázatos, filmszerű egésszé állnak össze: az angyalok és a démonok titáni csatáinak leírásai a mennyei üdvösséget idéző mámoros pillanatokkal váltakoznak. A jelenesek könyvi1 tartalmaz néhány egészen meghökkentő képet is. János említi, hogy Isten a jobb kezében tart egy könyvet, azaz tekercset, „amely be volt írva belől és hátul, és le volt pecsételve hét pecséttel". Amikor az első négy pecsétel feltörik, egy-egy lovas jön elő {az Apokalipszis négv lovasa). A többi pecsét felnyitását is látomásos eseménysorok követik.

A továbbiakban rémisztő szörnyetegekről olvashatunk, köztük egy hétfejű sárkányról, amelyet Szent Mihály győz le, meg egy másik fenevadról, amelyik a 666-os számmal van megjelölve. Majd hét angyal hét csapást hoz, megjelenik a parázna Babilon - egy asszony, aki egy veres, hétfejű fenevadon ül (ez a feltételezések szerint a hét dombon épült Rómát jelképezi). Végül János „új eget és új földet" lát, „a szent várost, az új Jeruzsálemet...amely az Istentől szállá alá a mennyből".