Extrém spórolók

Természetesen a spórolás nagyon jó dolog és praktikus is. De vannak olyan emberek, akik bár anyagilag nem szorulnak rá, olyan mértékben garasoskodnak, hogy a környezetüket abszolút kiborítják vele. Vannak olyanok, akik nem ismerik a borravalós rendszert és az utolsó fillérig kivárják a visszajárót, vannak olyanok, akik csakis az utolsó percben vásárolnak, remélvén, hogy akkor jóval olcsóbban vásárolnak, mint bárki, és vannak olyanok is, akik ajándékba is újságból kivágott kedvezményes kuponokat adnak szeretteinek.

A spórolással kapcsolatos elképzelések családonként és egyénenként is változnak. Míg valaki anyagilag is rászorul, hogy jobban megnézze minden egyes fillér helyét, addig vannak olyanok is, akik mindent újrahasznosítanának, mindent akciósan vennének, még akkor is, ha az a minőség kárára megy, és amúgy nem szorulnának rá a komoly spórolásra. Az extrém vagy mániás spórolók többféle csoportja ismert. Vannak olyanok, akiket „last minute” vásárlóknak is neveznek –ők a szeretteik sírjára is egy órával korábban vesznek koszorút, noha korábban is megtehették volna. Az ilyen spórolók a karácsonyra szánt fenyőfát is szenteste, közvetlenül a díszítés előtt szerzik be, s olykor az sem bánják, ha külalakra nem az igazi az örökzöld. De legalább magukénak tudhatják a legkisebb vételárat.

Van még egy másik típus, aki nem csak otthon hasznosít újra mindent (például a mosógépből felgyűjtött mosószeres vízzel öblíti le a vécét), hanem a munkahelyéről is haza viszi a szemetet, mert az számára még érték. Vannak olyanok, akik a varrodából elhozzák a szivacsot és azt használják mosogatáskor mosogatószivacsként, vagy az anyaghulladékokból - egyszer, valamikor, talán – készítenek a díszpárnájukra egy nagyon színes, mintás párnahuzatot. Vannak olyan irodisták, akik a kávézaccot gyűjtik meg, mert otthon újra főznek rá egy kávét. De vannak olyan spórolók is, akik hazaviszik papírhulladékot, mert valamelyik oldalára még lehet jegyzetelni, esetleg a jelölő filctollat sem hagyják a kukában landolni, mert otthon a végébe csepegtetnek egy kis szeszt és így a tintát a filctoll elejébe tolják. Talán még 2 napig használni is lehet, ha csepeg, ha nem.

Van még a kedvezményes kuponvadászok kategóriája is. Maga a kuponozás valóban nagyon ötletes és jó dolog, de amikor már összegumizva halomban állnak a konyhapulton, elgondolkodtató, hogy egészséges dolog-e ennyire spórolni. A kuponozók egy része annyira képes túlzásba esni, hogy ha van egy olyan akció, amikor mondjuk 20 ezer forint vásárlás felett jár 5% kedvezmény, akkor a kedvezményes kuponokkal elért értékre is várják ezt a kedvezményt. Sőt mi több, sok esetben még ajándékba is kuponokat adnak szeretteiknek, legyen az akár ingyenes szemvizsgálat, akár kedvezményes könyvvásárlás.

A szupermarketekben is lehet spórolni, s van, aki itt is át tud esni a ló túloldalára. Azok az emberek, akik ok nélkül is garasoskodnak, rendszerint csak az ár és mennyiség arányát nézik, a minőség már háttérbe szorul. Az ilyen vásárlóknak márkagazdaságos termékek kerülnek a bevásárlókosarukba, vagy olyanok, ahol 100 grammra lebontva, esetleg kilóra lebontva a legalacsonyabb az áruk. Az ilyen extrém spórolókkal amúgy egy kávézóba sem tudnánk beülni, mert ők azért a pénzért inkább főznek otthon 2 kávét, vagy a cukrászdai fagyi árából vennének inkább egy literes fagylaltot az üzletben.

Mint azt már a legelején is említettem, a spórolással semmi gond nincs, amíg az nem beteges, vagy amíg nem szorulunk rá ennyire drasztikus mértékben. Spóroljuk tehát, de csak okosan, és semmiképp sem mániákusan!

 Képek: yo-yo.hu

kommunikacioshiba.blogspot.ro