Ex machina- a jövő zenéje?

Századunkban a technológia olyan szintű, rohamos fejlődést ért el, amivel már sokan nem tudnak lépést tartani. Csak kapkodjuk a fejünk, hogy lassan már a mobiltelefon múzeumi darabnak számít, hogy a háztartást egy gép is elvezeti helyettünk, de menjünk ennél egy kicsit tovább. Manapság egyre többet hallani a mesterséges intelligencia szót, vagyis, hogy az ember intelligenciát, gondolkodást, érzelmeket ad a robotoknak, és saját képére formálja őket. Ezt a témát boncolgatja az idén megjelent Ex machina film is.

Az Ex machina egy igen jól sikerült sci-fi, amely kevés szereplőt mozgat meg, kevés helyszínen, mégis remek a mondanivalója és páratlan a képek kidolgozása. A történet kezdetén Caleb,(Domhnall Gleeson), aki egy fiatal programozó a világ egyik legnagyobb internetes cégénél, megnyer egy munkahelyi versenyt. Jutalmul egy hetet tölthet a cég tulajdonos-vezérigazgatójával, Nathan Bateman-el, akit Oscar Isaac alakít.  Nathan egy igen furcsa, magányosan, a világtól elvonultan élő hiper gazdag figura, aki a kutatásainak él. Caleb is hamar rájön, hogy tulajdonképpen ő itt nem egy vendég, hanem kísérleti alany. Ugyanis Nathan  egy humanoid robotot tervezett, akit Ava-nak (Alicia Vikander) nevezett el. A csinos női testbe bújtatott robot mesterséges intelligenciával rendelkezik, képes kommunikálni, reagálni, Nathan azonban arra kíváncsi, hogy Ava rendelkezik-e öntudattal. Caleb feladata minden nap meginterjúvolni a robotlányt, különböző témákról beszélni vele, amit természetesen Nathan videókamera segítségével követ.  A másik szereplő, akinek igazán nem sok filmkocka jutott egy egzotikus szépségű ázsiai lány, aki nem beszél angolul. Egyébként ő Nathan házvezetőnője, és ágyasa.

Ahogy a történet folyamatosan bonyolódik, kirajzolódik, hogy Caleb fülig szerelmes lesz Avába, és úgy tűnik, a robot is viszonozza érzéseit. Ám fontos, hogy a fiú mindvégig tudja, hogy egy gépet szeret, nem egy embert, mégis mentetlenül belezúg. A film rengeteg meglepetést, nem várt fordulatot tartalmaz, és ez nagyjából a karakterek elnyújtott kibontakozásának köszönhető. Ott van Nathan, az excentrikus zseni, aki istennek képzeli magát, saját alkotásai veszik körül. Naponta a box zsákot püföli, és minden egyes este hulla részegre issza magát.  Ahogy egyre inkább kibontakozik, rájövünk, hogy ő nem csak egy kíváncsi zseni, aki valami nagyot alkotott, ugyanis hatalmasnak érzi magát, és imádja manipulálni a szálakat.  Caleb, a programózófiú, aki beleszeret egy ember által alkotott masinára, és erős szexuális vágyat is érez iránta. Pontosan tudja, hogy ő csak egy kísérleti alany, mégis eljátssza a hősszerelmest, és megpróbálja megmenteni „kedvesét” a rabságból. És ott van Ava, aki a legérdekesebb karakter. Mint ahogy látszik, ő is tisztában van vele, hogy ő egy gép, mégis vannak érzelmei, tervei, vágyai, és pontosan tudja, hogy egyiket sem fogja tudni megvalósítani, ha a kutatóközpontként szolgáló laborban marad. Azt is tudja, hogy az ő élete addig tart, míg valaki ki nem kapcsolja, vagy át nem programozza. A film érdekes történet, egyrészt ember és gép közötti harcról szól, láthatjuk, ahogy a gép túlszárnyalja alkotóját és veszélyessé válik rá nézve. Folyamatos hatalmi harcokat, manipulatív intrikákat nézünk végig, és vannak pontok, amikor a néző maga sem tudja eldönteni, ki is az igazi ludas a dolgokban és ki a szerencsétlenül járt áldozat.  Ezért vannak, akik azt mondják, ez nem is sci-fi, hanem inkább egy jól kidolgozott sci-fi elemeket is tartalmazó pszicho- thriller.  A film témája aktuális, hiszen ha ilyen ütemben halad és fejlődik a világ, megtörténhet, hogy a gépek túlszárnyalják az emberi képességeket és átveszik a hatalmat. Reméljük, azért mégsem kerül sor erre, minden esetre, a filmre érdemes időt szánni, hiszen fölöttébb érdekes.