A kontaklencse előnyei

Ha rossz a szeme, nem jól lát, szemüveget kell hordania vagy kontaktlencsét. Ön dönti el, melyik az előnyösebb választás, a kontaktlencse használata esztétikailag talán jobb, azonban macerásabb dolog is. Ugyanúgy, ahogy a szemüvegeknél, a kontaktlencséknél is több, különböző változat van, és oda kell rá figyelni, melyik a legmegbízhatóbb.

A kontaktlencse használata teljes körű odafigyelést és precizitást igényel, fontos, hogy kezet mossunk a lencse betétele és kivétele alkalmával. A lencse igen érzékeny dolog. Vannak lencsék, amelyekben lehet aludni, míg más lencséknél ez nem lehetséges.

De mi is a kontaktlencse? A kontaktlencse korrektív, kozmetikai vagy terapeutikus lencse, amelyet a szem szaruhártyájára helyeznek. A korszerű kontaktlencséket a cseh kémikus, Otto Wichterie fejlesztette ki, aki egyúttal az elkészítésükhöz használt legkorábbi zselé feltalálója is.

A kontaktlencsék legtöbbször ugyanazt a célt szolgálják, mint a hagyományos szemüvegek, de kis tömegűek és gyakorlatilag észrevehetetlenek – sok lencsét ezért kicsit kékítenek, azért hogy tisztításuk és tárolásuk egyszerűbb legyen. Ezzel szemben bizonyos kozmetikai célú lencséket azért festenek meg, hogy megváltoztassák a szem megjelenését.

Becslések szerint mintegy 125 millió ember használ kontaktlencsét világszerte, köztük 28-30 millióan az Egyesült Államokban, 13 millióan pedig Japánban. A használt lencsék országonként változóak.

A kontaktlencse-viselésre több tényező is késztetheti a viselőket. Többen úgy tekintik, hogy megjelenésük számára előnyös, ha kontaktlencsét hordanak, mert ez praktikusabb vagy egyszerűbb számukra, míg a szemüveg nem biztos, hogy jól áll nekik. A kontaktlencse előnye, hogy nem párásodik be, és az esős időjárás sem érinti. Míg ezek a dolgok a szemüvegre hatással vannak. Jelentősen nagyobb látóteret biztosítanak, és alkalmasabbak sporttevékenység közbeni viselésre is. Vannak bizonyos szembetegségek, amelyek csak ezzel korrigálhatóak.

A kontaktlencse története 1636-ra nyúlik vissza, Descartes írt róla, hogy üvegből lencsét kellene készíteni, és azt közvetlenül a szemre helyezzék. Adolf Eugen Fick és August Müller elméleti meggondolásai után a 19. század végén nem sokkal később elkészültek az első kontaktlencsék üvegből. 23 mm-es átmérőjükkel nagyon kényelmetlenek voltak. 1939-től akrilüveget használtak, és a lencsék átmérője 10 mm-re csökkent. A hordási idő pedig 10-12 órára nőtt, de a lencsék még mindig nem szellőztek. A kemény kontaktlencsét doktor professzor Győrffy István és Heinrich Wöhlk, a lágy hidrogéllencsét Otto Wichterie találta föl. 1963-ban Doktor Győrffy professzor készítette az első, általa kontaktkagylónak nevezett kemény kontaktlencséket műanyagból. Ugyanebben az időben Heinrich Wöhlk is készített műanyag lencséket. 1976-ban jelentek meg az első formatartó, szellőző kontaktlencsék. A műanyagok fejlődése miatt a mai kemény kontaktlencsék hajlékonyabbak, és kétszer-háromszor jobban szellőznek, mint a lágy kontaktlencsék. 8-10 mm az átmérőjük. Mozgékonyan úsznak a könnyfilmen. Ezzel csökken a szem károsodásának kockázata, mivel a szem jobban el van látva oxigénnel és tápanyagokkal. A tápanyagszállítás ugyanis a lencse anyagán keresztül történik. Jó tudni azt is, hogy a lencsét nem ajánlott a megadott időnél tovább hordani.