Egy csepp méz a Radnótiban

Szeptember 26-án debütál a Radnóti Színházban Valló Péter rendezésében, az Egy csepp méz.  Az angolszász színházi közegben rendkívül népszerű színdarab fókuszában egy anya-lánya kapcsolat áll. Két erős nő, akik szabadulni akarnak a másiktól, de képtelenek elengedni egymást. Nem kívánt terhesség, előítéletek, szenvedélybetegség, szerelem és csalódás, vágyak, szenvedély és egy sor a társadalom peremére sodródott ember találkozása egy szuterénben.
 
Shelagh Delaney 1958-ban született darabja hamar meghódította a Broadway-t és a West Endet, majd Tony Richardson rendezésében 1961-ben film is készült belőle, mely a híres angol "free cinema" legemlékezetesebb filmjeinek egyike, az angol filmművészet modern klasszikusa.
 
A darab hősei a szegénység, a másság, a kirekesztett lét fojtogató közegében próbálnak boldogulni – ki hogyan tud. Jo fiatalsága minden erejével és romlatlanságával élni akar, alkotni, szeretni. Anyja, Helen cinikus és kiábrándult; ő már elrontotta az életét, de kétségbeesetten kapkod a boldogság illúziója után. Mindenki hajt valamit, mindenki menekül valami elől. És közben mindenki tudja: lehet álmodni és álmodozni, megízlelni a mézet, de a társadalom kereteit szétfeszíteni lehetetlen – az ötvenes évek Angliájában éppúgy, mint ma Magyarországon. Az Egy csepp méz humorral, részvéttel és indulattal megírt pontos és érzékeny látlelet.
 
Valló Péter rendező korábban így nyilatkozott műről: "A darab tételesen fölsorolja mindazoknak a társadalmi szituációknak a sérültjeit, áldozatait, akiket a többségi társadalom marginalizálni szokott. Erről az esélytelenségről szól a darab. Mi történik veled, ha kiszorultál? (...) Megpróbálom az élet eleven természetét megmutatni, amiben sajnos, egyszerre van jelen a rossz és a jó, a szerethető a szerethetetlennel, a hazugság az igazsággal." 
 
Az előadás szereplői: 
Mészáros Blanka, Kováts Adél, Rusznák András, Baki Dániel és Porogi Ádám
A darabot Totth Benedek fordította újra.
Az előadás plakátját Valló Berta készítette.

Forrás: Presspresso

Fotókredit: Gordon Eszter