Macskafajták: Hányat tartanak számon?

A macskafajták nagy része a rövid szőrűek kategóriájába sorolható. Megszokott házi macskáink is közéjük tartoznak, hivatalos elnevezésük: európai rövid szőrű. A közönséges, évszázadok óta velünk élőcicák szeme lehet kék, de narancsszínű is, bundájuk pedig fekete, ezüstfehér, vörös vagy barna, egyszínű, csíkos, foltos vagy akár a legelegánsabb teknőcmintával díszített.

A macskatenyésztők természetesen a fajtatiszta macskákért rajonganak, imádják a sziámi-, a burma-, az abesszin- és a perzsacicákat. A fajtatiszta állatok közé doromboló kedvenceink alig néhány százaléka sorolható. Nagy többségük - ugyanúgy, m int régen - ma is saját maga választja ki a párját. A legtöbb házi macska nem sorolható egyetlen fajtába sem.

Macska- és kutyatenyésztésről

Több mint 240 kutyafajtát ismerünk, macskából azonban mindössze 40-et. A perzsa és a sziámi macska közti különbség például jóval csekélyebb, mint a bernáthegyi és a tacskó közötti. A kutyák ugyanis rendkívül sokféle módon szolgálták az embert: vadásztak, nyomoztak, őrizték otthonát, húzták szánkóját, vagy egyszerűen csak a kedvencei voltak. A macskák ezzel szemben egyetlen feladat, az egerészés remekül képzett specialistái. A fajtatiszta macskák tenyésztése kizárólag a tulajdonos szépérzékét szolgálja, és a különbségek csupán a szőrzet színére és hosszára korlátozódnak.

Hány macskafajta van?

Alig 40 olyan macskafajta van tehát, amit a tenyésztők szövetségei hivatalosan elismernek. Az azonos fajtákhoz tartozó állatok elnevezése és külső megjelenésük országonként jelentős eltéréseket mutathat. A fajta nem tekinthető állandó, szilárd dolognak; ez is folyamatosan változik, egy kis idő elteltével megújul. A fajták közötti, legnagyobb és legszembetűnőbb eltérést a szőrzet hosszúsága jelenti, de fontos a bunda színe, valamint a fej formája is.

Vegyük sorra a legnépszerűbbeket!

A perzsa cicák irigylésre méltó életet élnek. Csendes macskák, korlátozott mozgási igényekkel. Azonban, hosszú, selymes szőrük, amely közismerté tette őket, igényel némi ápolást, a gubancok elkerülése végett. Sok színben megtalálhatóak, arcuk lapos, fejük pedig nagy. A lapos orr, amely megtalálható a boxer és mopsz kutyafajtáknál is, idősebb korukra légzési nehézségeket okozhat. Ez a fajta ideális azoknak, akik keveset vannak otthon és egy abszolút szép társat szeretnének a kanapéra.

A himalájai perzsa (gyakran hívják egyszerűen himalájinak), a hosszú szőrű perzsa és a sziámi színének keveréke. Ettől a macska úgy néz ki, mint egy perzsa, de hangsúlyozottabb színekkel. Az élénk színt a hőre való reakcióként tartják számon, arca, fülei, farka, lábai pedig sötétebbek, mint a test többi része. Ez a macska szeret kint lenni, de csendes, mint a perzsa.

A ragdollnak érdekes a története. Úgy tenyésztették, hogy nagyon nyugodt természete legyen. Eredetileg, ezek az állatok annyira kedvesek és szelídek voltak, hogy, amikor felvették őket, olyan volt a testük mint egy rongybaba (angolul: rag doll). Bundája közepes hosszúságú, ami kevesebb ápolást igényel, mint a perzsáé, vagy a himalájáé. Az arca is kerekebb és élénk a színe. Testsúlya 4,5-5,5 kg között van, ez a macska a fajtájának szelíd óriása.

A maine coon is széles körben ismert a bámulatos bundájáról. Szőrzete egyedülálló és szilárd, kevés ápolást igényel és víztaszító, ami tükrözi farmon töltött múltját. A fajtának van egy egyedülálló „trillája" is, kiegészítve az eltérő hanglejtését. A maine coon nagy macska általában a férfiak kedvenc fajtája, mivel jó társ, de nem igényel túl sok szeretetet.

A munchkin (tacskómacska) egy nagyon érdekes fajta. Amikor nézed, a tacskó kutya jut eszedbe róla. Normális méretű teste, rendkívül rövid lábakkal rendelkezik. Ez a hiba öröklődik. Játékosságuk és az örök kiscica megjelenésük miatt tenyésztették. A munchkin hajlamos olyan gerincproblémákra, mint a lordosis, ami a gerinc túlzott lefelé való görbülését jelenti és nagy fájdalmakat, illetve mozgási nehézségeket okoz. Ez a fajta az olyan emberek által áhított, akik egy „aranyos" macskát akarnak, de az esetleges tulajdonosnak tisztában kell lennie a problémákkal, amelyek alakja miatt jelentkezhetnek.

A manx egy másik szokatlan kinézetű macskafajta. Nincs (vagy csak nagyon pici) farka és a hátsó lábai hosszabbak, mint a mellsők. Ezért ezek a macskák hajlamosak „nyuszi-hopp" mozdulatokkal futni. Rajtuk minden kerek: a testük, szemük, farkuk, fejük és lábaik. A hosszú szőrű cicák kategóriájába sorolják őket. Mint a munchkinnál is, ennek a különleges alaknak ára van. Hajlamosak gerinc-, járás-, húgyhólyag problémákra. Bizonyos körülmények között, mindkét fajta esetében, a probléma annyira súlyos, hogy a cicákat el kell altatni. Ezek a macskák megjelenésük, játékosságuk és kiegyensúlyozott személyiségük miatt értékesek.

Az abesszin a legszeretőbb macskafajta az eddig felsoroltak közül. Játszást és figyelmet kér, de ad is. Jellegzetessége a dús rozsda színű szőrzet. Van néhány szőrtincs a fülei hegyén és felépítése olyan, mint egy átlagos méretű és alakú macskáé. Ez a fajta azoknak ajánlott, akik egy nagyon interaktív és társadalmi macskát szeretnének.

A sziámi macska egy legenda! Színéről és ferde szemeiről szerezte hírnevét. Az elmúlt évszázadban a sziámi hosszú, finom jellegét nemesítették, beszélhetünk itt főleg a lábairól és fejéről. Ez egy maroknyi cica! A legtársaságibb és legbeszédesebb fajta. A sziámi annak való, aki hajlandó sok időt és figyelmet fordítani kedvencére.

A szfinx még mindig létezik, nem csak legenda! Ez a „meztelen" macska még mindig ritkaság. Valójában nem szőrtelen, hanem pihe fedi, ami szarvasbőr-szerű érzetet kelt. Csintalan és játékos, de az igazi erőfeszítés, az egészsége megőrzésével jár. Mivel nincs bundájuk, bőrük napi ápolást igényel és érzékenyek a hőre, valamint a hidegre. Ezért szigorúan beltéri macskák. A nagy szemek és fülek egzotikus megjelenést kölcsönöznek neki. Csak a fajta igazi híveinek való, mivel extra ellátást igényel.

Korábban a rókákról is megosztottunk pár érdekességet, olvasd el azt a cikkünket is.