Mit tegyünk, ha a gyerekünk maszturbál?

Az óvodáskorú fiúkat és lányokat erősen foglalkoztatja a testük, mindenekelőtt a nemi szerveik. Alaposan meg is vizsgálják őket (a fürdőkádban, az ágyban): megérintik, megtapogatják, és hamar rájönnek, hogy milyen érzékenyek, és hogy ha ingerlik őket, örömet tudnak szerezni maguknak (ki többet, ki kevesebbet). Fokozatosan és maguk fedezik fel, hogyan maszturbálhatnak, vagyis hogyan elégíthetik ki magukat. Ösztönös és természetes viselkedés ez, né­melyeknek valóban érzéki örömet jelent, mások inkább önmaguk megnyugtatására használják.

Sok szülő nyugtalankodik emiatt, pedig nincs erre semmi okuk! A rendszeres maszturbálás ebben az életkorban teljesen normális. Fogadjuk el, ne tiltsuk meg, és ne keltsünk gyermekünkben bűntuda­tot! Ha nagy nyilvánosság előtt maszturbál, természetesen szóljunk rá, de ne nagyon szigorúan! Ha agresszívan reagálunk, a gyerekünk azt fogja hinni, hogy valami rosszat vagy „utálatosat" csinál, és ily módon az örömöt (és az élvezetet) esetleg a tiltáshoz kapcsolja! Ez pedig a későbbi szexuális életére is kihathat: a szexualitást szégyen­letes, tiltott dologként élheti meg...

A nagyobb, 5-6 éves gyerekeknek már azt is érdemes elmagya­ráznunk, hogy a testük felett ők rendelkeznek, és bár az örömszerzés természetes dolog, csak rájuk tartozik, ezért ne csinálják mások előtt, inkább a szobájukban. Persze titkolni sem kell! Sem elbújni... Azt kell megértetnünk a gyerekünkkel, hogy nem a maszturbálás zavar minket, hanem az, ha nem a megfelelő helyen csinálja! Meg kell tanulnia különbséget tenni a másokra és a csak rá tartozó dolgok között, vagyis egy kicsit szemérmesebbnek kell lennie! Ezen a téren is szüksége van keretekre és korlátokra.

A kisgyerekkori maszturbáció kényszeressé is válhat (a gyereket nem érdekli semmi más). Ebben az esetben feltétlenül el kell gondol­kodnunk azon, hogy miért válhatott az örömszerzésnek ez a módja kizárólagossá! Ha szükséges, forduljunk szakemberhez!

Mutatkozzunk-e a gyerekünk előtt meztelenül?

Inkább ne. A gyerekünk 3 éves kora után legyünk szemérmesebbek, és szoktassuk őt is inkább erre!

Ne hagyjuk azt se, hogy a gyerekünk (aki valószínűleg most ért az ödipális korszakba) az édesanyja mellét vagy a szülei nemi szerveit tapogassa! Mondjuk neki azt, hogy ezek a testrészek hozzánk tartoznak, nem szokta más tapogatni! Nem kell az exhibicionizmust erősíteni, hanem azt kell megértetnünk vele, hogy nem lehet nyilvá­nosan meztelenkedni! De ne essünk túlzásba sem: ha a meztelenség titkolnivaló, szégyenletes dologgá válik (tabuvá), zavarban lesz ak­kor is, ha például az uszodában kell levetkőznie!

És ha rajtakap minket...

Bármilyen elővigyázatosak vagyunk, előfordulhat, hogy a gyerekünk mégis meglát minket szeretkezés közben. A látvány nagyon felkavar­hatja (ahogy minket is az ő megpillantása), s ha rosszul reagálunk, még ronthatunk a helyzeten. Ne legyünk indulatosak (dühösek, hogy „rajtakaptak"), vezessük vissza a gyerekünket szelíden a szobájába! Érdemes elmagyarázni neki, hogy nem bántottuk egymást, hanem „szeretgettük". A felnőttek így is szeretik egymást. A kicsit nagyobb gyerekeknek (4-6 éveseknek) már azt is elmondhatjuk, hogy két felnőtt ember akkor szokta így szeretni egymást, ha kettesben ma­rad. Ha a hálószoba ajtaja be van csukva, kopogni kell, és meg kell várni, amíg bentről kiszólunk, hogy szabad.