Mit okoz, ha képernyő előtt vagy szórakoztatva eszik a kicsi?
hirdetés
A jelenség ártalmatlannak tűnik az avatatlan szem számára. Sokan meg is kötik az alkut: inkább egyen a kicsi, de közben nézzen meg egy rövid mesét, mint hogy ne egyen. Az evés fontosabb, mint a mese. Egy kicsi úgysem árt – mondják sokan.
De vajon lehetnek hosszútávú hatásai ennek az ártalmatlan kisgyerekkori szokásnak? Kinövi a baba és később majd képes lesz önállóan szórakoztatás és képernyő nélkül is enni? A válasz az, hogy igen, van hosszútávú hatása. Mégpedig több is:
hirdetés
1. Az első és a legfontosabb: a baba veleszületett önszabályozó képességgel születik. Pontosan annyit eszik, amennyire szüksége van, azt, ami a szervezetének szükséges és akkor, amikor szüksége van rá. Ez az ösztönös készség biztosítja az egészséges táplálkozását. Ezt az önszabályzó mechanizmust többféle viselkedésmód is el tudja rontani:
– ha időre etetik a babát és nem akkor, amikor éhes és enni kér,
– ha cumit vagy teát/vizet kap, amikor éjjel megébred enni (mondván, hogy már át kéne aludnia az éjszakát),
– ha figyelemeltereléssel etetik meg, szinte belapátolva a szájába az ételt,
– ha addig etetik, amíg a cumisüvegből vagy a tálból el nem fogy az étel és nem veszik figyelembe, ha ő már nem kér többet, nem fogadja el.
2. A szórakoztatva evés lassítja az önálló evés kialakulásának folyamatát, pedig ennek a fejlődés számtalan egyéb területére kihatása van:
– a baba az önálló evés során megismerkedik az ételek textúrájával, fogásával, állagával, ami lehetővé teszi és felgyorsítja a későbbi evőeszközzel és önállóan való étkezés kialakulását is,
– az önálló evés, a darabos ételek csipegetése fejleszti a szem-kéz koordinációt és a finommotorikát,
– ha nem önállóan eszik, hanem megetetik, nem rágja meg annyira az ételt (ráadásul ezek az ételek többségében még pépesek, nem szilárd ételek), ezért nem fejlődnek megfelelő ütemben a rágóizmok, ami gyakran a beszédfejlődésben való elmaradás hátterében is ott áll.
3. Az önálló, önszabályozó evés növeli a kisgyerek önállóságát és kompetenciaérzését, ezáltal a kicsi függése csökken a szüleitől és hamarabb túlesik a szeparációs szorongáson és a dackorszakon.
4. Az, hogy számos téren már elvárjuk, hogy önálló legyen egy 1-2 év közötti kicsi, miközben figyelemeltereléssel gyorsan megetetik, mintha még kisbaba lenne érzelmi szinten regressziót okoz, a kisgyerek nem tud elbúcsúzni a csecsemőkortól, gyakrabban lehet feszült, hisztis, mert megreked a csecsemő és a kisgyerekkor közötti állapotban.
5. Nem utolsósorban: a képernyő előtt evő gyerekek (és a felnőttek is) többet esznek, mint amennyire a szervezetüknek szüksége van, ez pedig hajlamosít a túlsúly és az evéssel összefüggő káros szokások (túlevés, későbbi étkezési zavarok) kialakulására.
Éppen ezért a WHO képernyőkkel kapcsolatos ajánlása több ponton is kiemeli, hogy se a kisgyerekek, se a nagyobbak (valamint a felnőttek se) nézzenek képernyőt étkezés közben.
Forrás: kismamablog.hu