Csimpánzhangok és jelentésük
hirdetés
Bizonyára mindenki belegondolt már, hogy hogyan is keletkezett az emberi faj. Természetesen van erre két elmélet is, az egyik, hogy Isten teremtett minket, a másik pedig az evolúció, miszerint a majmokból továbbfejlődtünk. A lényeg, viszont, hogy mi vagyunk az egyetlen olyan faj, amely képes a gondolkodásra, legalábbis az eddigi ismereteink szerint.
Persze, ezzel rengeteg tudós foglalkozik, és sokat kísérleteznek az állatokkal. Mi magunk is például belegondoltunk, hogy milyen lenne, ha tudnánk beszélni az állatokkal. Mondjuk biztosan nem volna egy bájcsevej, amikor a böllér végezni akarja a dolgát, tudjuk, kicsit morbid példa. Visszatérve az állatokhoz, az egyértelmű már a számunkra, hogy adnak ki hangokat, illetve kommunikálnak is egymással. Nagyon sokszor azonban nem tudjuk megértetni magunkat velük, illetve nem értjük, hogy ők mit akarnak. Lényegében szinte csak az idomítással tudunk közös nevezőre jönni, például a kutyák esetében, amikor megtanítjuk, hogy ül, fekszik, stb. azonban mi lenne akkor, ha mégis meg tudnánk érteni az állatokat?
hirdetés
Szakértők első alkalommal figyeltek meg egy állatcsoportot, amelynek tagja megváltoztatják a hangjukat egy adott objektummal kapcsolatban, mégpedig úgy, hogy az eredeti jelzés nem módosult. Mi jelent ez? Nos, hát eddig nem utalt semmi arra, hogy a hangjelzések vagy nevezhetjük megnevezésnek is, nem rögzítettek, illetve az állatok érzelmeit kifejező hangjelzések. A kutatásnak a vezetője Simon Townsend, a Zürichi Egyetem munkatársa a következőt nyilatkozta ezzel kapcsolatban: „Amennyiben tudjuk, ez az első ismert bizonyíték arra, hogy egy állati hangjelzés ilyen módon módosult.” Ez pedig gyakorlatilag azt jelentheti, hogy nem is annyira különbözik az emberétől az állat jelentés és az azt kifejező hangsornak a kapcsolata. Egészen 2010-hez, illetve az edinburghi állatkerthez nyúlik vissza a történet, amikor is a kutatók két csimpánzcsoport egyesülését kezdték el megfigyelni. Az egyik csoport ott volt az állatkertben, mégpedig hat taggal, a másik hetet pedig egy holland szafari parkból hoztak. Mivel a területükért meglehetősen tudnak harcolni, illetve féltik azt, szinte kizárt, hogy ez megtörténhetett volna természetes körülmények között is. A kutatók éppen ezért figyeltek fel nagyon erre a jelenségre és felvették a költözés előtt és után is azokat a hangokat, illetve mordulásokat, amelyeket a különböző táplálék láttán kiadtak. Ezzel kapcsolatban a kutatás vezetője, Townsend a következőt nyilatkozta: „Az edinburghi csimpánzok nem igazán szeretik az almát és hangos, durva mordulásokat adnak ki, miközben elfogyasztják a gyümölcsöt. A holland csoport ezzel szemben kifejezetten kedveli a csemegét, amelyet eredetileg boldogan, magas frekvenciájú, izgatott hangok kiadás közben fogyasztottak el.” A csoportnak az úgymond összeolvadása, összeszokása nagyjából egy évet vett igénybe, viszont ez nem csak a békés együttélésben merült ki. A holland szafari parkból érkezett csoport ugyanis átvette az alma helyi csoport általi úgymond megnevezését, evés előtt és közben is durva mordulásokat adtak ki. A kutatás során viszont beigazolódott az is, hogy a holland csimpánzok még mindig ugyanúgy szeretik a gyümölcsöt, viszont pont ezért nagyon jelentős ez a kutatás. Ez pedig ahhoz a hatalmas felfedezéshez vezet, hogy az állatok által kiadott hangok, hangjelzések, elnevezések nem csak az adott tárgyhoz való érzelmi viszonyát jelképezi, hanem képesek magukat ettől függetleníteni, tehát máshogy elnevezni azt.