Miért különleges a sarlósfecske?

Nincs még egy olyan madár, amely annyira alkalmazkodott volna a repüléshez, mint a sarlósfecske. Röptében táplálkozik, párosodik, sőt még alszik is. Vándorlása során oda-vissza átrepüli a fél földgolyót, mindig a melegebb időjárású vidékek felé utazva.

A fészek szélén ülő sarlósfecske-fióka felkészül első repülésére. Már nagyon szeretne repülni, és ahogy a felnőtt madarak kecses szárnycsapásokkal elcikáznak mellette, ő is nekirugaszkodik. Egy pillanatig zuhan, majd - már tollakkal benőtt - szárnyaival ösztönszerűen csapkodni kezd és fölemelkedik. Őszre megerősödnek a repülőizmai, s elindul téli vándorútjára, Afrikába. Ha pedig egyszer fölszáll, nem is ereszkedik le addig a földre, amíg felnőttként vissza nem tér fészket rakni. Ez azt jelenti, hogy akár négy évet is a levegőben tölthet, és addigra sok ezer kilométert tesz meg leszállás nélkül.

A sarlósfecske életmódja páratlan a madarak világában, mert csakis azzal az apró rovarokból és pókokból álló „légi planktonnal" táplálkozik, amely a szél szárnyán sodródik a Föld körül. Minden nyáron milliónyi levéltetű, szúnyog és egyéb légyféle, hangya, termesz, bogár, ökörnyál-szálon utazó pók szóródik szét a légkörben és kerül nagy magasságokba a légáramlatokkal. Ezek a kis állatok gazdag élelemforrást jelentenek, és a sarlósfecske - más madarakra alig vagy egyáltalán nem jellemző alkalmazkodó-képességet kifejlesztve -, ki is használja ezt a lehetőséget.

Kicsiny csőr, rugalmas begy

A sarlósfecske olyan, mint egy repülő porszívó. Kicsiny csőre jóval nagyobb szájat rejt. A madár nagyra tátja, hogy felkanalazza repülő zsákmányát. Rugalmas begye van, amelybe akár1000 apró rovar is belefér, amikor a fiókáknak táplálékot fog. Hosszú, ívelt, keskeny szárnyával kiválóan vitorlázik és manőverezik, repülés közben hirtelen irányt tud váltani, ha légáramlatok véletlenül rovarokat sodornak a közelükbe. E szárnyfölépítésnek van egy hátránya is: álló helyzetből a madár nehezen emelkedik föl. Éppen ezért a sarlósfecske mindig magas pontról veti le magát, és minthogy kevés a jó „indítóhely", a lehető legkevesebbet száll le.

A vándorlás mestere

Miközben a fiatal sarlósfecske dél felé vándorol, napjait rovarok fogásával tölti. Ez a nagy fehérjetartalmú étek jó energiaforrás, a madár könnyen fel tudja tölteni a folyamatos repülés során felhasznált energiatartalékait. Bár a sarlósfecske gyorsan verdes szárnyaival, minden rövid csapássorozat után egy kicsit vitorlázik, így pihenteti izmait. Ha sötétedni kezd, ez a madár nem keres éjszakai pihenőhelyet, hanem egyszerűen még magasabbra száll, ahol kedvére vitorlázhat és lustán repülhet, miközben valószínűleg hajnalig alszik.

Hogy a sarlósfecskének elég energiája legyen a repüléshez, bőséges rovarzsákmányra van szüksége. Ezért jól kell időzítenie vándorlását, igazodnia kell az évszakok változásához. Valójában a madár folyton nyárban él, ahogy dél felé halad. Két-három éves koráig csak kevés fiatal sarlósfecske vándorol vissza északra, és nagyon kevesen próbálnak párosodni négyéves koruk előtt. Ezután viszont gyakran egy életre együtt marad a pár.

A madárnak megfelelő fészekrakó helyet kell találnia a szaporodáshoz. Még ő sem tud repülés közben fészkelőhelyet építeni (habár röptében párosodik). Általában a házak tetőterében rak fészket, de ezt csak ott teheti meg, ahol az eresz alatt akkora nyílás van, hogy egyenesen be tud repülni a résen, mint egy postaládába dobott boríték, vagy meg tud kapaszkodni a nyílás alatt a falon, hogy bemásszék a fészekbe. Bent, a sötétben a sarlósfecske egyszerű fészket épít szélben szálldosó szalmaszálak, fűszálak, falevelek és madártollak felhasználásával, ezeket nyálával ragasztja össze. Többnyire két tojást rak, és a két szülő körülbelül két-két órás váltásban kotlik rajtuk. Tojásaik fehérek, a fiókák csupaszon kelnek ki.

A fiókák felnevelése példamutató

Gyakran igen meleg lehet a napsütötte háztető alatt, a kotló madár, illetve a fiókák ilyenkor lihegéssel párologtatnak folyadékot és hűtik le a testüket. A sarlósfecske kellemetlen élősködője a Crataerina nembe tartozó, nagyméretű kullancslégy. E rovar olyan nagy a madárhoz képest, mintha az emberen egy 10 cm-es vérszívó lenne. Ráadásul akár hat ilyen élősködő is tanyázhat egy fecskén, s ezek egyenként hetente 150 ml vért is kiszívnak! Ám ez a parazita a legtöbb sarlósfecskére nem túlzottan ártalmas. Nem véletlenül, hiszen ha az élősködő elpusztítaná a gazdáját, saját magától vonná el a táplálékot, és így maga is elpusztulna.

A fiókákra és a szüléikre az a legveszedelmesebb, ha cső vagy hideg időjárás miatt a repülő rovarok eltűnnek a levegőből, így a szülők nem tudnak táplálkozni, és a fiókákat sem tudják etetni. A szokványos nyári záporok nem okoznak gondot, minthogy a felnőtt madarak észreveszik a viharfelhőket, és egyszerűen megkerülik őket. Akár 80 kilométert is megtesznek egy délután, hogy elkerüljék az esőt, és tovább fogják a rovarokat. Ahogy kisüt a nap, azonnal megjelennek a fészeknél rovaroktól duzzadó beggyel. A szülők egy nap átlagosan 10 ilyen rovargombóccal térnek vissza a fészekhez, mindegyikük rendszerint 300 rovart tartalmaz, vagyis naponta és fészkenként 3000 rovar „fogy el".

A fiókák hathetes korukban már készen állnak a fészek elhagyására. Addigra a család körülbelül 250 000 rovart fogyaszt el!

Felszállás!

Más madarakkal ellentétben a fészkéből kirepülő fióka egyszer sem hibázhat. Ha leesik a földre, túl rövid lábai és túl hosszú szárnyai miatt képtelen felszállni. így hamarosan megtalálja egy ragadozó, vagy egyszerűen éhen pusztul. Ez azonban ritkán fordul elő. Kis szerencsével a sarlósfecske több mint tíz évig él, és legalább 1 millió kilométert repül, míg földet nem ér - végleg.