Nem mindennapi történet ember és állat között
hirdetés
A mai modern világban nagyon sokan már el is feledik úgymond az állatokat, hiszen gyakorlatilag nem is nagyon találkozunk vagy látunk már a valóságban, maximum a képernyőkön vagy esetleg a tányérunkban a már feldolgozott húst.
Szerintünk ez meglehetősen sajnálatos, hiszen gyakorlatilag az emberiség kezdete óta folyamatosan velünk voltak és nem csak táplálékként voltak hasznosak számunkra. Nem véletlenül vannak olyan mondások, hogy a kutya az ember legjobb barátja, vagy éppen nem véletlenül nevezik a kutyát sokszor házőrzőnek is. Ugyanakkor egyes embereknek szerencsére nem is érdemes ecsetelni, hogy egy állat mennyire tudja szeretni a gazdáját, viszont nagyon sok ember ezt már elfelejtette vagy éppen nem is volt benne része. Valójában nagyon ritka, sőt mi magunk eddig nm is hallottunk eddig olyanról, hogy egy ember is adhat annyi szeretet, illetve törődést egy állatnak, mint fordított esetben. Ez azonban úgy tűnik, hogy megtörtént, a cikk további szakaszában pedig be is mutatjuk ezt a példaértékű történetet, érdemes végigolvasni.
hirdetés
A történet főszereplője egy öreg husky eb, Kane, valamint a gazdája. Sok szép időt megélt együtt az eb és a gazdája, viszont, ahogyan teltek az évek a kutya szépen lassan megöregedett és egészségügyi problémái keletkeztek. Általában ez így szokott lenni már az öreg kutyák esetében, ez esetben is meglehetősen legyengült az állat, valamint sajnos részben lebénult, a hátsó lábai mozgatására már nem képes. Természetesen orvoshoz fordult vele a gazdája, de nem kecsegtették jó hírekkel, azt mondták, hogy már túl öreg az operációhoz és nem igazán tudnak tenni semmit sem érte, még a fájdalmait sem tudják hosszú távon enyhíteni. Azt tanácsolták a gazdájának, hogy altassák el az állatot, viszont ő ezt nem akarta. Elhatározta, hogy megpróbálja az életének az utolsó szakaszait boldoggá tenni. Egyik nap a kutya-gazda medencézésre került sor és észrevette, hogy a víz nagyon jót tesz az állatnak és tudja enyhíteni a fájdalmát is. Ennek magyarázata, hogy a kutya a vízben nem kell a saját súlyát eltartsa a két hátsó lábával, így azok nem is lesznek megterhelve, a fájdalom pedig alábbhagy. Természetesen a gazdája, illetve az egész család megkönnyebbült, amikor erre ráeszméltek. A gazdája továbbra is úgy vélekedik, hogy nem altatja el, hanem megtesz mindent, hogy a kutya jól érezze magát az életének utolsó szakaszában. Ennek értelmében akár két órán keresztül is medencéznek egy huzamban, ezt pedig sokszor naponta többször is megteszik, hogy ne érezze a kutya a fájdalmat. A kutya gazdája azt nyilatkozta, hogy nem tudja mennyit fog még élni, viszont mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy a kutya életének utolsó pillanatai boldogok legyenek.
Ritka manapság ez, mint a fehér holló, hiszen általában az öreg kutyákat elaltatják, ahogyan az orvosok is javasolták ebben a történetben. Egy biztos, a legtöbb ember ekkora áldozatot soha nem hoz egy kutyáért, állatért, de sajnos vannak olyan esetek is, amikor még emberért sem. Szerencsére nagyon sok emberhez eljutott már ez a történet, amelyet az emberek többsége pozitívan értékel. Érdemes elgondolkodnunk mi is, hogy hol is van az a határ, amikor egy állat életéért már nem kell, nem szabad küzdenünk, viszont, amíg ezt a határ távol van, addig egy kis áldozatot mi is hozhatunk az állatért. Akár csak annyit, hogy törődünk vele, többre igazából nincs is szüksége. Jó ugyanakkor hallani, olvasni ilyen példaértékű cselekedetekről is, még akkor is, ha a gazdája is jól tudja, hogy előbb-utóbb el kell engednie szeretett háziállatát.