A te kutyád milyen? Megugatja vagy sem az idegent?

A kutyák majdnem mindig gyanakvással fogadják a gazdájuk otthonába belépő idegent, és lármás ugatással, szaglászással üdvözlik. Némelyik látogató érti a módját, hogy egykettőre lecsillapítsa őket, másoknak viszont sehogy sem sikerül, és a bősz házőrző beléjük kaphat, sőt meg is haraphatja őket. Mi a különbség a kétfajta látogató között?

A válasz főként a látogatók testmozdulatainak különböző stílusában rejlik. Egyeseknek természettől fogva simák a mozdulataik, taglejtéseiknek általában lágy, lendületes jellege van. Mások eleve görcsösebbek, mozgásuk szaggatottabb. Az utóbbiak hajlamosak a kapkodó, tétova mozdulatokra, melyek sokkal könnyebben váltják ki a kutya támadó kedvét, mivel hasonlók az ellenséges vagy ideges kutyák találkozásakor tapasztalhatókhoz. Ha pedig az ijedős, rángatózó személy ráadásul fél is a kutyától, az csak ront a helyzetén, mert idegesen hátrálni kezd, és mozgása automatikus jelzés a kutyának a közeledésre, sőt talán a támadásra is. Az ugató kutya elől visszahúzódni vagy gyors hátráló taglejtéseket végezni nem szerencsés, mert a kutya nyomban nyeregben érzi magát, és ennek megfelelően reagál.

Ezzel szemben az olyan ember, aki „jól kijön a kutyákkal", az üdvözlésre inkább üdvözléssel válaszol, közeledik, semhogy visszakozna, és kezét kapcsolatteremtésre gyengéden odakínálja. Ettől a zajosan csaholó eb pillanatokon belül farkcsóváló hízelgővé változhat, az üdvözlési szertartás után megnyugszik, és már nem fenyegeti kitoloncolással az újonnan jöttét. Ez a módszer persze csak olyan kutyák esetében alkalmazható, amelyek ugatással, felugrálva és farkcsóválva fogadják az érkezőt. Ha a kutya ehelyett merev tartásban, morogva és felhúzott ínnyel bámul áthatóan a küszöbről az idegenre, olyankor az egyetlen megoldás teljesen mozdulatlanul maradni, és nem csinálni semmit - se közeledni, se visszakozni nem szabad, csupán reménykedni, hogy a kutya gazdája hamarosan megmenti az embert szorult helyzetéből. Az ilyen állatoknál olyan szintű az agresszivitás, hogy veszélyes bármilyen jelzést is adni, legjobb a teljes mozdulatlanság, hogy minél kevesebb vizuális inger érje az állatot. Ha valaki egyedül áll szemben a támadó kedvű kutyával, és valóban félelemre lát okot, megpróbálkozhat valamiféle panaszos kölyökvinnyogással vagy nyüszítéssel, hátha enyhül a helyzet azáltal, hogy a ház ádáz védőjében oltalmazó szülői érzéseket sikerül kelteni. Garancia azonban nincs rá, hogy a módszer beválik, elvégre a betolakodó „idegen falkából" származik, és így nem megbízható. Szerencsére az ellenséges fogadtatás ilyen szélsőséges formái ritkák, hacsak a kutyát nem speciálisan a betolakodók lerohanására képezték ki. A legtöbb kutya egyszerűen csak megugatja és körülugrálja az érkező látogatót, könnyen leszerelhető, legfeljebb a kutyáktól valóban rettegő embertársainknak okozhat nehézséget.

Érdekesség

Egyszerű orvosi tény, hogy egy barátságos állatkedvenc társaságának nyugtató hatása csökkenti a vérnyomást és ezáltal a szívroham veszélyét. A macska simogatása, a kutya dédelgetése vagy bármely szőrös kedvencünk becézgetése stresszcsökkentő hatású, és közvetlenül a mai civilizációs bántalmak gyökeréig hatol. Csaknem valamennyien szenvedünk a modern városi élet forgatagának feszültség- és stresszhatásaitól, hiszen az egyik pillanatról a másikra történő döntések gyakran sokrétű meggondolást és egy csomó ellentétes kompromisszumot követelnek. Mindevvel szemben a baráti kapcsolat kedvenc kutyánkkal vagy macskánkkal eszünkbe juttatja, hogy vannak egyszerű, ártatlan lények is még a szédítő örvény közepette is, amelyet mi fejlett civilizációnak nevezünk.