A legismertebb páncélos állatok
hirdetés
E csoportba az Óvilág pikkelyes tobzoskái és az Újvilág övesállatai tartoznak. Bár sok közös vonásuk van, egymástól teljesen függetlenül, egészen más ősökből fejlődtek ki.
A tobzoskáknak hét fajuk van: négy afrikai és három ázsiai. Hátukat, oldalukat és tarkukat kemény, átfedő pikkelyek borítják, amelyek egybeolvadt szőrzetből képződnek. Színük és látványuk a fenyőtobozéhoz hasonlít, innen kapták nevüket is. A lábak oldalán és a fejtetőn kisebb pikkelyek találhatók. A hasoldalt ritkás szőrzet fedi.
hirdetés
Külső megjelenés
Ezeknek az állatoknak a mérete igen változó, de valamennyi faj teste nyúlánk, elkeskenyedő, farkuk nagyon hosszú - sokszor eléri a test-hossz kétszeresét -, orruk hosszúkás, végtagjaik rövidek, erőteljesek, erős karmokat viselnek. Több faj farka fogófarok, amelyet a tobzoska a tárgyak köré tud csavarni, hogy aztán cl se eressze őket. Az övesállatok húsz fajának még változatosabb a merete, s küllemükben is feltűnőbb eltéréseket figyelhetünk meg. Közös vonásuk, hogy páncéljuk csaknem házszerű. A vállukon és csípőtájékukon merev védőpáncélt alkotócsontos lemezeket testük közepe táján változó számú, rugalmasabb öv köti Össze. Míg a sörtés armadillók hátán akár 18 Öv is húzódhat, addig a háromöves tatun - mint neve is jelzi -csak három. A fejtetőt is páncél védi, akárcsak a farkat, a hasoldalt viszont puha, rendszerint szőrös bőr bontja.
Élőhelyek
Mind a tobzoskák, mind az övesállatok családja sokféle élőhelyen fordul elő. A tobzoskák trópusi őserdőkben, sűrű bozótosokban vagy kopár szavannákon, illetve olyan dombvidékekenélnek, ahol alig van rejtekhely. Valamennyi tobzoska remekül mászik fára, két fajuk pétiig főként fákon él. Az armadillók és tatuk elsősorban Dél-Amerika félsivatagjaiban, nyílt vidékein, magasan fekvő füves fennsíkjain és háborítatlan erdőszélein honosak. Vannak fajok, amelyek a száraz környezetet kedvelik, mások folyók partját választják otthonukul. A tobzoskák és övesállatok között egyaránt találhatunk éjszaka és nappal aktívakat, sőt olyanok is ismertek, amelyeknek aktivitási időszaka az időjárástól vagy az évszaktól függően változik.A két fán lakó tobzoskafajt kivéve (amelyek ágakon összegömbölyödve alszanak) a család többi tagja - fajonként eltérő méretű - üregekben keres menedéket. Az odúk mélysége több méter is lehet, s néha nagy, akár 2 méteres átmérőjű föld alatti kamrák vannak bennük. A tobzoskák zöme minden jel szerint magánosan él. Az övesállatok egyedül, párokban vagy olykor kis csoportokban fordulnak elő. A jelek szerint valamennyien az élőhelytől és a rendelkezésre álló tápláléktól függő méretű territóriumot birtokolnak.
Táplálkozás
A tobzoskák főként hangyákkal és termeszekkel táplálkoznak, s ezeket jól fejlett szaglóérzékük segítségével kutatják föl. A talajlakó fajok széles farkukra támaszkodva ülnek le, és mellső mancsuk erős karmaival nyitják föl a hangyabolyokat meg a termeszvárakat. A rovarokat a fészekbe bedugott féreg alakú,hosszú, ragadós nyelvükkel gyűjtik össze. A fán élő tobzoskák falakó hangyák és termeszek fészkét támadják meg. Az óriástobzoska nyelve 70 centiméter bosszú, és minden irányban rendkívül mozgékony. Erős, izmos gyöke végigfut az állat testében, és a medencéhez rögzül. A tobzoskáknak nincs foguk: a hangyák és termeszek egészben jutnak tovább a szájból, amely csak arra való, hogy az állat a nyelvét kidugja rajta, és csak a gyomorban préselődnek szét, őrlődnek meg. Az övesállatok étrendje sokkal változatosabb: csigákat, férgeket, különféle rovarokat, lárvákat, kis hüllőket és emlősöket, valamint - különösen télen - elég nagy mennyiségű növényi anyagot foglal magában. Sok fajuk szívesen ássa be magát állattetemek alá, hogy hozzáférjen a nyüvekhez; némelyikük a hangyákat és a termeszeket kedveli.
Forrás: wikipedia.org
Képek: szeged.hu és greenfo.hu