A macskák önkifejezése

Ha egy macska számára valami érdekes dolog tűnik fel a láthatáron, abban a pozícióban, amiben éppen van "megfagy": teljesen mozdulatlanul áll, vagy ül, pupillája kitágul, bajszát előrefelé állítja és kissé rapszodikusan csapkodja farkát jobbra-balra. Ez a figyelem. Ha vadászik, akkor fülét lecsapja és lelapul, majd mozdulatlanná válik.

A macskák módfelett játékosak. Minden tárgyat a két elülső mancsukkal csapkodnak. Lógnak a levegőben, vagy akrobatikus mutatványokat mutatnak be, valamilyen magasabb tárgy elérése érdekében. A kölykök egyik legmókásabb szórakozása, amikor anyjuk farkát pofozgatják. Ezt persze jó anyához méltón a felnőtt macska csendes közönnyel tűri. Másik szórakozásuk a bogárüldözés. Viccesen néz ki, amikor távolról csak annyit lát az ember, hogy a macska látszólag minden ok nélkül jobbra-balra vetődik és lecsap az általáunk nem látható zsákmányra.

A macska nyugodtságáról egy a fekvés és ülés közötti tipikus testhelyzet árulkodik. Lábát maga alá húzza, háta gömbölyű, farkát pedig maga köré tekeri. Első lábait rendezetten egymás mellé teszi és kissé maga alá húzza. A teljes biztonságérzetet jelzi, ha macskánk oldalára fekve alszik úgy, hogy első lábait teljesen kinyújtja előre, míg a hátsókat hátrafelé. Úgy néz ki, mintha nyújtózna.

A rosszkedvű cicára valamelyik félreeső sarokban találhatunk rá. Ilyenkor a macska nem kíván kommunikálni a külvilággal és csak közönyösen ül, vagy fekszik, esetleg alszik.

Az agresszivításnak több fokozata is lehet. Jó, ha az elején észrevesszük, hogy macskánk nincs legjobb kedvében és lehet, hogy simogatásunkat inzultusként éli meg. Ezt úgy adja tudtunkra, hogy misz képpel ücsörög, vagy fekszik és szemhéját félárbócra eresztve jobbra-balra kacifántos ívben csapkodja farkát. Szóval jobb, ha ilyenkor békén hagyjuk. Veszedelmesebbé válik a helyzet, amikor már púpozni kezdi hátát és füleit lecsapja. Ez gyakran kiegészül fújással és a karmok aktivizálásával. Sokszor még a szőrét is felborzolja, hogy ellenfele szemében hatalmasabbnak tűnjön.

A kutyáktól eltérően a macskák individualista lények. Nem élnek csapatokban és ezért nincsenek hierarchiával kapcsolatos harcok. A macska minden egyes fajtársával szemben különböző módon viselkedik, de általában jellemző a pozitív hozzáállás. Néha igénylik egymás társaságát, de függetlenségüket mindig megőrzik. Ha két macska találkozik, akkor nem jellemző, hogyan nagyon közel merészkednek egymáshoz, inkább tisztes távolból vizslatják egymást, a fent leírt figyelő pozícióban. Ha olyan macskákról van szó, akik már megszokták egymást, akkor már gyakran előfordul egy kis dörgölőzés és összeszagolás is.

Egy érdekes momentum szokott félreértést okozni, ha egy macska és egy ismerős kutya találkozik. Köszönéskor ugyanis a macska egyenesen feltartja a farkát és a végét egy kicsit lekonyítja. Míg a macskáknál ez köszönés, a kutyák esetében a feltartott farok akár az agresszivitás jele is lehet.

Előbb említettük, hogy a macskák esetében nincs "főnök-beosztotti" viszony. Az egyenlőség elvét vallják, vagyis nem jellemző a behódolás. Egy esetben borulhat fel az egyensúly: ha az egyik megtámadja a másikat. A megtámadott macska védekezik. Ezt abból láthajtuk, hogy fülét hátracsapja, és kicsire összehúzódik, esetleg figyelmeztetőleg fújtat. Megeshet, hogy oldalára fekszik és mind a négy mancsán hegyezi a karmát, hogy azzal támadjon vissza.

Udvarláskor a nőstény több gazda szerint hihetetlen dolgokat művel a tüzelés ideje alatt. Jellemző, hogy mindenkinek felkínálja magát. Ezt általában hátsójának mutogatásával, vagy fetrengéssel teszi. A fiúk legfőbb feladata ilyenkor természetesen a szökés. A szabadban tartott macskák egy-két hét elteltével kissé ziláltan találnak haza. A párzás időszakában hallhatjuk a gyereksíráshoz hasonló "áriákat", amivel egymást hívogatják a párok.