Molnár György kiteregeti az Omega szennyesét!

Molnár Györgynek több mint 26 év után jelenik meg új albuma. Ha van esetleg valaki az országban, aki nem tudná, Molnár György a legendás Omega zenekar örökös tagja. A Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zenész mindezek ellenére egyáltalán nem örül annak, ami az Omega zenekarral történik. Őszintén beszélt az aggályairól és érzelmeiről!

A hirado.hu készített vele interjút, amelyből mutatjuk a legjobb részeket.

„- Mit hallgat szabad idejében egy rockzenész?

- Általában mindent meg szoktam hallgatni, de van azért olyan, ami nem az én világom, például a trash metál. Nem szeretem, ha valaki artikulálatlanul vagy éppen artikuláltan üvölt. Az energiakifejtésnek vannak kulturáltabb módjai is. Nemrég Nick Cave cédéjét vettem meg, a feleségem nagyon szereti, és Joe Bonamassa új albuma is bekerült a gyűjteményembe. Egy időben a lányom drum and basst hallgatott. Eléggé elvadult stílus, de volt közte is jó. Mindig kérdeztem tőle, miért hagyták le a számokról az éneket. (Nevet.)

- Az új lemezén nem drum and bass van.

- Furcsa is lenne. A cédén egyszerre van meg az omegás múlt és az elefántos jövő. Sokan mondták, milyen jó, hogy nem akartam megfelelni senkinek, és azt csináltam, amit eddig is. Nem fogok magamból kivetkőzni, úgy érzem, ez idáig is sikerült az embereknek örömet nyújtani a színpadi tevékenységemmel. Ezt ugyanolyan értékesnek tartom ma is, mint 30-40 évvel ezelőtt.

- Miért pont most jelent meg?

- Ez egy érdekes kérdés. Volt egy előpróbája, amikor két éve Polgár Judittal elkészítettük a Cikcakk sakk dalt. Remek passzió és öntesztelés volt, megmutatta, hogy jól megy még. Az új koronggal már tavaly elkészültem, húsvétra volt betervezve a megjelenés, de kómába került, majd márciusban meghalt Miki (Küronya Miklós), az Omega hangmérnöke és olykor basszusgitárosa, aki nagyon sokat segített a lemez munkálataiban. Lelkileg nagyon megviselt a halála. Egyébként a cédé 10 évvel ezelőtt, de akár öt év múlva is megjelenhetett volna. Ami biztos, az Omega már a múltam, ez a lemez pedig a jövőm.

- Milyen a fogadtatás?

- A kvalitatív nagyon jó, hogy a kvantitatív milyen lesz, még nem tudom. Nem várok semmi csodát, Magyarország az a hely, ahol mindenki mindent másol. Fogalmam sincs, mennyi megy el belőle. Az elmúlt 49 év alatt nagyon sok Omega-dalt én írtam, ha ott volt a nevem, ha nem, ezért biztosan sokan várták. No meg 26 éve jelent meg az előző lemezem, szóval valamilyen szinten unikumnak számít.

- És az Omega-tagok?

- Nem beszélünk egymással, így nem is kommentálták. Megváltoztak; sajnos a rossz irányba. Az elmúlt években már kivonultam bizonyos dolgokból, nem értek egyet például a templomi zenéléssel, mert az Omega nem szakrális zenét játszik. Ráadásul az egész úgy indult, hogy megcsinálunk egy koncertet, és felajánljuk az abból származó adományt a templomnak. Aztán az egész eltorzult, amit nem tartok helyesnek. A templom nem arra való, hogy a dobos az oltár helyén üsse a dobot, mint a vadállat; oda imádkozni, keresztelőre, búcsúztatóra járnak az emberek. Templomba majd akkor megyek zenélni, ha írunk egy szakrális lemezt, és csak úgy, ha nem kérünk érte pénzt. Micsoda dolog pénzt szedni a hívőktől. A hátam is borsódzik tőle, irdatlan csúnya dolog, úgy, ahogy van. Az Omegának erre nem volt szüksége, most sincs, de most már késő.

- Láthatóan nagyon felizgatja a dolog.

- Nagy fájdalom ez számomra. Az Omega nagy dolog volt, felneveltük, most viszont szilánkokra törik, amit kívülről kell végignéznem, nem tudok tenni semmit ellene. Egy élet munkáját rakta bele mindenki, most szétrombolják. Ez is az egyik indoka, amiért önálló lemezt adtam ki

. - Csak a templomi zenéléssel van a baj? Vagy mit kellene másként csinálni? Bár azt mondta, hogy most már mindegy.

- Mindenki másként éli az életét, valaki egy hónapban egymilliót, más sokkal kevesebbet költ. Nekem is van két kisgyerekem, vannak költségeim, ennek ellenére nem lett volna szabad a zenekart aprópénzre váltani. Szerintem 2004-ben, a népstadionbeli (Puskás Ferenc Stadion) koncertek után kellett volna abbahagyni. Akkor mondtam is, ennek ellenére csináltunk még ilyen-olyan turnékat. A közönség egy része is megöregedett, nem jártak már a bulikra. Legfeljebb úgy lehetett volna folytatni, ha évente csak egy-két nagy koncerten játszunk, az is bőven elég lett volna. A templomtúra nélkül.”

Forrás

hirado.hu

Képek: hirado.hu és mixonline.hu