Az író és spirituális tanító
hirdetés
Balogh Bélát mint írót, spirituális tanítót elsőképp a több kiadást megért Végső valóság című könyve ismertette meg szélesebb körben a hazai ezoterikus kultúra köreivel.
Újabb és újabb, szintén nagy sikerű írásai és előadásai okán ma a honi spiritualitás egyik legismertebb és legnépszerűbb képviselőjévé vált, aki eredendően mérnöki képzettségével és ebből adódó racionális látásmódjával a spirituális igazságokat igyekszik integrálni egy nagyobb valóság bemutatásához. Abba, hogy mindezekhez hogyan jutott el az elmúlt évek és évtizedek során, a következő sorok engednek nagyobb betekintést.
hirdetés
■ Önt elsősorban íróként, népszerű ezoterikus előadóként és spirituális tanítóként ismerik. Ha visszatekint a pályafutására, miket tart benne kiemelkedően fontosnak?
- Először is a kolozsvári iskolát, az akkor 11. számú (később Báthory ) líceumot, ahol kiváló tanáraim lehetővé tették, sót Ösztönözték az önálló gondolkodást. Sokat jelentettek az egyetemen a hídépítő mérnöki tanulmányaim, mert megtanultam nagy biztonsággal mozogni az anyagi világban és figyelembe venni a fizikai világ törvényeit. Meghatározó volt, amikor találkoztam egy olyan emberrel, aki képes volt tárgyakat mozgatni a gondolat erejével, majd a hipnózis világába is bevezetett, és végül nagyon sokat köszönhetek Huszár Sándornak, akitől Svédországban töltött éveim alatt lehetőségem volt tanulni, majd vele együtt dolgozni. Tőle és általa tanultam meg, hegy szép ós jó dolog a spirituális világ, érdekes és izgalmas spirituális erőkkel dolgozni, de csak akkor lesz ebből valami jó, ha ezt önzetlenül, a segítséget kérők gyógyítására, a bajba jutottak támogatására használom.
■ Mi a véleménye a sorsszerűségről, a véletlenekről, a transzcendens világról?
- Röviden és tömören? Az univerzum maga a törvény. Innen nézve véletlen mint olyan nem létezik. Hogy gyakorta egyáltalán nem látjuk át az összefüggések rendszerét, az más kérdés. Attól az még létezik, csak nem „véltük". Talán ezért is nevezzük véletlennek". Ami a sorsot illeti, azt lefordítanám a cselekedetek és gondolatok következményeinek a sorozatára. Ezek a következmények tanítanak bennünket. De tanulni csak addig lehel, amíg sikerült elsajátítani egy-egy leckét - mint ahogy a szorzótáblát sem lehel tovább tanulni, ha már egyszer megtanultuk. A kérdés lehat az. hogy milyen hamar tanulunk, milyen hamar vagyunk hajlandók korrigálni korábbi hozzáállásunkat. Egyvalamit tapasztalatból megtanultam. Az univerzum nem büntetés-végrehajtó intézet. A sorsszerű, nehéz helyzeteket a félelmeink meghosszabbítják, megnehezítik, a szeretet viszont szinte azonnal oldja. Végül - ha a számunkra szabad szemmel látható világon túlit nevezzük „transzcendensnek" - bíznunk kellene a 201 l-es fizikai Nobel-díj kitüntetettjeinek eredményeiben. Ók ugyanis arra jutottak, hogy az anyagi világ, az összes galaxist és csillagközi port beleszámítva, az univerzum energiájának csupán 4 százalékát teszi ki. A 96 százalék ma a kutatók számára „láthatatlan". Hál ez volna a transzcendens világ, és nem kevés.
■ Hisz-e a reinkarnációban? Kutatta-e, ismeri-e az előző életét?
- A hit nem a legmegfelelőbb kifejezés, mivel amiben az ember hisz, az vagy úgy vanT vagy nem úgy van. A hitviták is értelmetlenek, mert minden ember a saját világát, a saját világképét alkotja meg és vetíti ki, és annak egyedüli és feltétlen igazságtartalmáról meg is van győződve. Összevetni a kutatási eredményeket, a tárgyi bizonyítékokat, a fizika törvényeit és az ősi bölcsességet a saját élményeinkkel és fölfedezni, hogy a reinkarnáció bizony az univerzális törvény szerint való, és teljesen független attól, hogy valaki hisz benne, vagy sem, már jóval nagyobb biztonságérzetet ad. Kutatni nem kutattam, de időnként előjönnek emlékek, élmények, „régi ismerősök", és ilyenkor elég sok részlet a „helyére kerül".
Forrás: YouTube
Kép: nyugatijelen.com