Bereczki Zoltán: „fejjel nekimegyek a téglafalnak”

Bereczki Zoltán hazánk egyik legnépszerűbb előadója. Az igazi különlegessége pedig az, hogy nem csak a deszkákon alakít, hanem énekesként is kiemelkedőt nyújt. Sokan úgy gondolják, hogy kimeríthetetlen erőforrása van, ez viszont szerinte közel sincs így.

A civishir.hu oldal készített interjút a sztárral, mutatjuk a legjobb részeket.

„Egy helyen azt nyilatkoztad, azért Illúzió a koncert címe, mert nem biztos, hogy minden az, ami; nem biztos, hogy amit hajszolunk, az egyáltalán létezik – útkeresőnek tartod magad?

Nem csak ezzel kapcsolatban tartom magam útkeresőnek. Az élet értelme az lehet, hogy mindenféle dolgokra megoldást próbáljunk keresni és eközben újabb kérdések merüljenek föl, amik megválaszolásával többé válunk. Ezzel nő a tudásunk gömbje, ami egyre nagyobb felületen érintkezik az ismeretlennel. Ám minél több tudás van a birtokunkban, annál többfelé kereskedhetünk a gömb szélén – erre talán egyetlen élet nem is elég. Viszont ha igazságos az univerzum/az Isten/a sors, akkor nem is csak egy esély van arra, hogy mindent megtapasztaljunk, hiszen az olyan kevés lenne. Ezek a gondoltatok ihlették az Illúzió szövegét: a rendből kitörni vágyunk, hiszen gyarló az ember. Annak  ellenére, hogy tisztában van vele, csak illúzió, keresi a boldogságát: a párját, az anyagi biztonságát.

Egy férfi igazi szerelme a lánya, sőt azt mondják, akinek lánya van, elkezdi érteni a nőket.

Vagy még jobban elvész bennük... A lányom (Zora Veronika 8 éves – a szerk.) érzelmi élete éppen olyan, mint egy felnőtt emberé, és szülőnek lenni azt jelenti, hogy ezzel együtt sodródunk, azaz nem tudjuk magunkat függetleníti se a tornádóktól, se a szivárványoktól. Az ember óhatatlanul is másolja a szüleit: vagy menekülünk, vagy rácsatlakozunk a mintára – de a viszonyítási alap mindenképp ők maguk. Most döbbenek rá, 40 évesen, hogy az édesapám nekem mennyi mindenben segített azzal, hogy nem szólt bele, pedig olykor látta, hogy fejjel nekimegyek a téglafalnak. Az utolsó puzzle darabot nem lehet kivenni a gyerek a kezéből és a helyére tenni. Ezt a legnehezebb megállni: amikor te már látod, hogy fog összeállni a kép, és azt mondod, hogy mégsem, mert attól okosodik, ügyesedik a keze. Neki kell megtanulni.

Idén 40 éves leszel. Minden kerek egész?

Ha 10 évvel ezelőtt kérdezel, akkor valószínűleg azt mondtam volna, hogy mostanra mindent el akarok érni, gyakorlatilag lezárt sikerekkel rendelkezni, csak ülni egy vitorláson. Aztán mire ide elértem, észrevettem, hogy ezer más ajtó-ablak nyílt ki. Fiatalemberből férfivé értem, és ebben az életszakasz-kezdésben egészen más világnézetem és terveim vannak, mint mondjuk 20 évesen.

Kollégáid és rajongók állítják egybehangzóan rólad, hogy fogyhatatlan energiákkal rendelkezel. Erre kevés születni, de tanítják ezt valahol?

Belső késztetés, hogy amplitúdóval tudok létezni: ugyanolyan nagy kilengéssel vagyok képes alkotni, amivel aztán – elbújva – majdnem a fizikai létből kiesve „szétcsúszni”. Szükségem van mindkettőre. Szeretek koncertezni vagy játszani a gyerekemmel, ami nagyon fizikális létezés. És szeretem a szellemi síkon való elmerülést is. Aztán ezt egy kosárban persze össze kell rázni, hogy minden a helyére kerüljön. Tény, hogy 20 évesen ezt jobban lehet bírni… Most már jobb, ha egyben van egy lendületes szakasz, aztán a pihenés.”

Forrás: civishir.hu

Képek: kiskegyed.blikk.hu, media20.blog.hu