Besenyei Péter felhagy a repüléssel

Besenyei Péterre az egész ország büszke lehet, hiszen világklasszis magyar pilótaként tarthatjuk számon. A repülés, mint sport sajnos annyira nem népszerű a hazánkban, de ennek ellenére minden egyes magyarnak illene tudnia arról, hogy milyen kiemelkedő karriert futott ezen a téren az egyik honfitársunk. A pilóta idén októberben viszont úgy döntött, hogy lezárja ezt a fejezetet az életében, így pedig már nem láthatjuk a futamokon.

Nagyon sokaknak meglepő lett a döntése, viszont ennek ellenére nagyon úgy tűnik, hogy ez nem volt annyira elhamarkodott döntés a részéről. A Bors készített vele interjút, amelyből megtudhatjuk azt is, hogy mi is áll a döntése hátterében. A cikk további részében tehát jövünk az interjú legjobb részeivel.

„Már aludt rá néhányat, nem bánta meg, hogy végleg elköszönt a Red Bull Air Race-től?

Azért nem egy hirtelen jött elhatározás volt ez. Évek óta érlelődött bennem, csak mindig akadt valami, ami miatt úgy éreztem, folytatnom kell. Aztán tavasszal mondtam a páromnak, Tündének, idén tényleg abbahagyom. Nem hitt nekem. De szerencsére voltam olyan bölcs, hogy ki tudtam mondani: elég volt.

A versenyzésbe unt bele?

Ha csak a repülésről lenne szó, folytatnám. Jövőre, 60 évesen viszont már nem akarok szállodáról szállodára vándorolni. Hiányzik a normális élet. Persze a műrepüléstől nem szakadok el teljesen, de ezen kívül még annyi minden érdekel. Megint szeretnék zongorázni, többet horgászni, rengeteg tervem van.

A magyar pilótautódja megvan már? Javasolt valakit?

Ez nem rajtam múlik, az versenyezhet, aki kvalifikálja magát. Volt ugyan, akit javasoltam, s meg is próbálta, de nem fogadták el.

Hazai induló nélkül nem kerül veszélybe a magyar futam?

Nem, biztosan marad Budapest.

Létezik olyan repülős figura, amit örökül hagyott a mezőnynek?

Több olyan műrepülő figura van, amit én csináltam először, de nálunk nem szokás a sportolóról elnevezni, mint a tornában. 

Melyik volt a legemlékezetesebb idénye?

Mind az volt, de talán az első, amikor megalkottuk ezt az egész sorozatot. Persze nyilván a nyolc futamgyőzelem és az összes dobogós hely is szép emlék.

45 év repüléssel a háta mögött van önben félsz egy utasszállítón?

Hiába tudom, hogy a légi közlekedés a legbiztonságosabb, a 32. sorban ülve, ahol nincs ráhatásom a történtekre, ez nem segít. Szóval jobb, ha én fogom a botkormányt.

Előfordult, hogy felismerték, és behívták a pilótafülkébe?

Régebben, amikor még nem voltak ilyen szigorúak a biztonsági előírások, többször. Sőt arra is volt példa, hogy a párommal Dél-Afrikában kényszerleszállást éltünk át, s csak miután a pilóta tökéletesen tette le a gépet, derült ki, hogy egykori műrepülőről van szó. Mondtam is, ha ezt előre tudom, egy percig sem izgulok.

Sosem akart utasszállítót ve­zetni?

Vadászpilóta akartam lenni 17 évesen, de kirúgtak azzal az indokkal, nem bírja a gerincem az extra terhelést. Aztán évekkel később egy vizsgálaton kiderült, hogy ez nem igaz, csupán létszámfeletti voltam. A Malévhoz is csaltak, de hol én nem akartam menni, hol meg épp létszámstop volt. Úgy látszik, a sors akarta így.

Hisz a sorsszerűségben?

Racionális ember vagyok, de elfogadom, hogy létezik olyan, hogy sors. Ettől még küzdök a céljaimért, ám ha nem sikerül elérni, nem kudarcként élem meg, hanem azt nézem, mi a jó abban, hogy így alakult.”

A műrepülő világbajnokról továbbá az is köztudott, hogy imád fotózni is, a futamai helyszíne pedig remek alkalom a képek készítéséhez. Ugyanakkor olyan lehetősége adódik, amely csak kevés embernek, hiszen a gépből vezetés közben is fotózhatott akár.