Jirí Menzel - a humor nagykövete
hirdetés
A világ leglustább embere. Sorsszerű lehetett, hogy már első játékfilmjével a csúcson kezdte: 30 évesen elnyerte az Oscar-díjat. Utána már nem kellett megfeszülnie a hírnévért. A 76 éves cseh rendezőnek 2O15-ben született meg gyermeke. Időközben megrendezte Mozart Cosi fan tutte című operáját a Magyar Állami Operaházban.
Nemrég egy interjúban arra is választ adott, hogy mennyire követi napjaink filmtermését. Mint elmondta leginkább otthon néz filmeket, a tévében és DVD-n. És egyre inkább a régibbeket. Évente egyszer megy el moziba. Ezt az alkalmat mindig Woody Allén új filmjének tartja fenn. Összesen nyolc magyar filmben játszott színészként, és Budapesten is rendezett már színházi előadást. Mit gondol a magyarokról? E kérdésre azt felelte, hogy Budapesten mindig azt tapasztalta, hogy a magyar mennyire művelt nemzet. Ezért nagyon is meglepi őt, hogy időnként szélsőséges hangok is feltörnek a közéletben. A történelem ismétli önmagát?
hirdetés
Arra a kérdésre, hogy hogyan választja ki, hogy mit rendezzen Prágában vagy Budapesten azt felelte, hogy általában a felkérés már konkrét darabra vonatkozik. Nincs meg benne az a bátorság, hogy bekopogtasson egy színigazgatóhoz, és azt mondja, ezt és ezt a darabot akarja színre vinni. Filmesként sem így működöt. Megjegyezte, hogy eredetileg színész akart lenni, de nem vették fel a színészszakra, ezért jelentkezett aztán a filmfőiskolára. A színházi rendezésnél figyelembe kell vennie, hogy az adott teátrumnak milyen a profilja és a törzsközönsége. Az pedig alapvető feltétel nála, hogy a darabnak legalább valamilyenmértékben humorosnak kell lennie. Nem szabad, hogy túl komoly legyen.
Vígjátékot nehezebb készíteni, mint drámát…
- A felszínen úgy tűnik, a komédia kevesebb szakértelmet, tudást igényel, csak azért, mert vannak benne könnyű nevetések, de ezt is kemény munka létrehozni.
Miért ragaszkodik mindig humoros filmekhez?
- Az a film, amelyben egy mosoly sincs, az unalmas számomra. Nem akarom untatni magam, ahogy másokat sem. Szerintem még Krisztus tragédiáját sem lehet némi vidámság nélkül elmesélni. A Hamlet is más lenne, ha nem szerepelnének benne a sírásók, akik, ugye, a humort képviselik a cselekményben. Sőt, Hamlet karakterében is van némi irónia, legalábbis én így értelmezem őt. A humor az egyetlen módja annak, hogy a rendező és a színész megmutassa, milyen az ember a maga leplezetlen valójában. És hát azt is tudjuk, hogy a nevetés jót tesz az ember egészségének. Kolozsvár
A cenzúra mennyire befolyásolta a munkáját?
- Nem számottevően. Rendszerint olyan szinten, hogy a filmbéli funkcionárius nem ülhet ilyen vagy olyan kocsiban, ós ezért újra kellett forgatni egy-egy snittet. A cenzúra egyidős a kultúrával. Ma is létezik cenzúra. A gyerekeknek nem mutathatunk meg bizonyos dolgokat. Én például sosem akartam bűnügyi témákkal foglalkozni a filmjeimben, erőszakot, gyilkosságot és szexualitást mutatni, mert ezt szenzációhajhász dolognak érzem. Nem akarom megváltani a világot a filmjeimmel, és nem hiszem, hogy valami világrengető nézetet vagy látásmódot kellene közvetítenem a műveimben. Az ilyen törekvéseket mindig hiúságnak tartottam. Én nem alakítom át a valóságot.
Fontosnak tartom azt is, hogy minden emberben legyen egyfajta benső cenzúra. Hogy ne engedhessen meg mindent magának. Hogy megválassza a szavait. Ha nincs ilyen cenzúra vagy mérce az egyénben, akkor azt hiszi, totális szabadság az övé. Ez viszont brutális cselekedeteket eredményezhet, amitől az életünk káoszba torkollik.
Forrás: blikk.hu
Képek: ceskatelevize.cz és criterion.com