Meghalt B.B. King amerikai bluesgitáros

Sajnos egy halálesetről kell, hogy beszámoljunk. Nem igazán szeretjük az ilyen jellegű cikkeket a szomorúság miatt, viszont tiszteletből és együttérzésből mindenképpen közölni szeretnénk. A blues műfajnak egy nagy alakja hagyott el minket, név szerint B.B. King amerikai bluesgitáros. A blues királyaként emlegetett zenész 89 évesen távozott el közülünk.

Élete során számos díjat bezsebelt, többek között kapott munkásságáért 15 Grammy-díjat is. Csöndesen távozott, ugyanis a halál álmában érte utol. Korábban nem egyszer hallhattunk tőle olyan nyilatkozatokat, hogy amíg él addig zenélni fog. Ez így is történt, hiszen még 70 év fölött is rengeteg koncertet adott.

A gyerekkorától zenélő King új rajongókat nyert meg a bluesnak, és zenészek generációira gyakorolt nagy hatást olyan szívből jövő dalaival és szárnyaló gitárzenéjével, mint a The Thrill Is Gone. Egy sor neves zenész mentora volt, köztük Eric Claptoné. Minden idők leghíresebb bluesgitárosának számított, sok millió lemezét adták el világszerte. B. B. King 1925. szeptember 16-án született Riley B. King néven, egy Mississippi állambeli ültetvényen. Gyermekkora munkával telt, szabad idejében egy gospelkórusban énekelt. Időközben megvette első hangszerét, amelyen maga tanult meg játszani; igazán komoly hangszerhez csak 16 évesen jutott. 1946-ban autóstoppal Memphisbe, a Mississippi-delta zenei fővárosába utazott, ahol nagybátyja, az elismert blueszenész, Bukka White vette szárnyai alá. 1948-tól szerepelt a rádióban, immár Beale Street Blues Boy, majd Blues Boy King néven, végül a B.B. King művésznév mellett kötött ki. 1949-ben elkészült első felvétele, 1951-ben először került fel dala a slágerlistára; 1985-ig összesen 74-szer szerepelt a Billboard-listán, a The Thrill is Gone még a poplistákat is megjárta. Hosszú pályafutása során olyan sztárokkal dolgozott együtt, mint Elvis Presley, John Lee Hooker, Chaka Khan, Eric Clapton vagy a U2. Karcosan mély éneke, egyedi gitárkezelése blueszenészek nemzedékeinek szolgált mintaképül, nemrégiben harmadiknak rangsorolták minden idők 100 legjobb gitárosa közül. Több mint hetven lemeze jelent meg (nem számítva a több száz válogatásalbumot), 15 ezernél több fellépést vállalt, 15 Grammy-díjat és Grammy-életműdíjat is kapott, a rock and roll halhatatlanja és több egyetem tiszteletbeli doktora volt. 2004-ben Ligeti György zeneszerzőnek és neki ítélték oda a "zenei Nobel-díjként" is emlegetett Polar-díjat. 2006-ban a legmagasabb amerikai polgári elismerésben, az Elnöki Szabadságérem kitüntetésben részesült. Életének legfontosabb szereplője Lucille volt, "aki" nem a felesége (bár ebből is volt neki kettő, gyereke pedig állítólag tizenöt), hanem szeretett gitárja. A legenda szerint az ötvenes években egy koncertjén két férfi összeverekedett egy nő miatt, ezt követően tűz támadt, ő pedig életét kockáztatva mentette ki a lángokban feledett gitárját. Amikor megtudta, hogy az épület egy Lucille nevű nő miatt dőlt romba, emlékeztetőül így nevezte el a gitárját. –írták róla a dunaujvaros.com oldalon.

Egy olyan ember volt ő, aki ténylegesen a zenének élt és ez volt számára a legfontosabb. Napjainkban, valljuk be őszintén kevés az olyan ember, aki a legfontosabbnak a hivatását tartja. Ja, és még kevesebb az olyan ember, akinek a kedvenc elfoglaltsága a hivatása, a munkája. Meg kell, emeljük a képzeletbeli kalapunkat, hiszen egy olyan ember volt ő, aki zenéjével el tudott bárkit kápráztatni. Nem mellesleg pedig, mint személyiség is egy nagyság volt ő, hiszen ahogyan ő is mondta a hosszú életének titka az, hogy mindig mosolyog, ellentétben a blues többi nagy alakjával. Isten veled B.B. King, nyugodj békében!