„Mi a csapda vagyunk, de a tankok ti”

 Az idézet a Tankcsapda Csapda vagyunk című számáról hangzik. A Tankcsapda mondhatni Magyarország egyik, ha nem a legnagyobb rock zenekara. Több mint 25 éves pályafutásuk alkalmával olyan széles és nagy közönséget szólítottak, amire kevesen képesek hazánkban. Repertoárjukban megtalálhatóak a bulizó számok, de olyan, az élet tanulságaira felhívó szövegek is vannak, melyek mondhatni nagyszerű költővé teszik a szerzőt, Lukács Lászlót. A Tankcsapda 1989-ben alakult, az akkori három alapító tagból mostanra csak Lukács Laci maradt. Meglepő tagváltás váratlanul 2012-ben történt, amikor az az 1993-ban csatlakozott Molnár Levente „Cseresznye” gitáros kilépett. A hivatalos indoklás szerint a két évtizedes kapcsolat már kifáradt. A helyét a Zanzibárból és a Mafia zenekarokból ismert Sidlovics Gábor, becenevén Sidi vette át és még az évben ki is adták a Rockmafia Debrecen albumot. Idei 2015-ös albumok minden képzeletet felülmúlt, sok új rajongót szerezték és sok régit „visszaszerezték”, akik nem feltétlenül tudtak alkalmazkodni egy-egy új számhoz.

                A Tankcsapdáról tudni kell, hogy minden évben adnak koncertet külföldön is. Így például bizonyos helyeken ismertek Nagy-Britanniában, Ausztriába, Németországban vagy Hollandiában is. Furcsa, hogy idén ellátogattak Tel-Avivban, azonban nagyon jól érezték magukat. De a mércét valójában még nagyobbra tették, az Amerikai Egyesült Államokban terveznek turnét. Olyan városokban lépnek fel, mint Boston, Toronto, New York, San Francisco, Los Angeles, stb. Persze nem több tízezres tömegeknek fognak koncertet adni, mert magyar rock banda révén csak magyarok körében ismert. De a helyi, kivándorolt vagy az ott született magyar ajkúakra mindenképp számítanak.

                Az Index interjút készített Lukács Lacival és Fejes Tamással (a dobossal) az amerikai turné apropóján. Az interjúból jól kitűnik, hogy nagyon okosan csinálják: „Az mindenki számára nyilvánvaló, akinek egy csepp esze is van, hogy a Tankcsapda hiába játszik éppen külföldön, elsősorban magyar közönséghez szól” mondja Lukács László. A kérdező arról faggatta őket, hogy sikerült elérniük Európába szerte a népszerűséget és hogy tervezik majd ezt Amerikában. Azt mondják Európában úgy csinálták, mint régen itthon. Kicsiben kezdték: „Nem szégyelljük, hogy Dublinban egy olyan munkásszállón aludtunk, ahol egy picsányi szobában négyen aludtunk emeletes ágyon, a budi meg kint volt a folyosón.” A zenekar továbbá nagyon büszke arra, hogy mindent saját büdzséből szervez és valósít meg. Lukács Laci elmondása szerint számos olyan hazai példa van, amikor a fellépő szponzor pénzből kimegy külföldre ad egy koncertet, szerkeszt egy pár képet ahol több százan vagy ezren vannak, közben meg alig voltak két tucatnyian. Állításuk a hazai koncertekhez képest nagy kockázattal jár egy-egy külföldi koncert és turné, de egyszerűen „szeretnek turnézni”. Megtudjuk továbbá azt is, hogy akadt abból probléma hogy magyarok. Konkrétan volt hogy az elutasítás azért volt, mert magyarok, politikai okokból. Azt mondják nagyon jó, hogy van egy-két támogatójuk, ilyen például a Die Toten Hosen akivel nagyon jó kapcsolatot ápolnak és kezességet is vállaltak a Tankcsapdáért. Elárulták, hogy az amerikai turnéjukban a Alice in Chains gitárosa segíti őket és van még valaki, akit saját kérésére nem árulnak el. Még nem sok dolgot tudnak az amerikai turnéval kapcsolatban elárulni, de Fejes Tamás szerint tök más a rendszer, amihez hozzá kell szokni. A lényeg, hogy ott is alulról építkeznek és lesz ahogy lesz: szeretik a kalandokat.