Pokorny Lia a harmóniát keresi
hirdetés
Alapvető törekvése a harmónia megtalálása. A dolgok megélése és megértése foglalkoztatja. A szerepeiben és a találkozásaiban egyaránt önmaga megfejtése izgatja. Pokorny Lia „terepe” a színház, a televíziózást kalandnak tekinti. Szereti feszegetni a határait különböző műfajokban. Életigenlő szépsége nagyfokú empátiával társul.
■ Spontaneitást, optimizmust, természetességet sugárzol. Ez mennyiben „hozott anyag" vagy tudatosság eredménye?
hirdetés
- Mindig igyekszem tudatosítani magamban, hogy mit mítoszok. Próbálom magamról lefaragni a vadhajtásokat Fantasztikus dolog az önfeledtség, a pillanat megélése, amikor az ember önmagává tud válni! Emellett vannak blokkolt helyzetek, amikor kompenzálunk, és maszkokat viselünk. Mostanában sokat gondolkodom azon. hogy mit jelent a fegyelem. Általában negatívumnak tartják, de rájöttem arra, hogy sokkal több buktatót rojt a „bármit megtehetek" hozzáállás, mint ha kijelölünk magunknak korlátokat. Bizonyos szempontból megterhelő, másfelől viszont különös utazás, csodálatos kaland, ha folyamatosan figyeljük a működésünket. Különösen a színészekre igaz, hogy minél csupaszabbak, meztelenebbek vagyunk, annál jobban el tudunk merülni egy szerep megformálásában.
■ A Leenane szépe Maureenja az a szerep, amiben a legmélyebbre kellett ásnod önmagádban. Mi motivált ebben a változtatásra képtelen, elrontott életű, az anyjával gyilkos kapcsolatban álló nö sorsában?
- Maureen benne van egy szituációban, amitől szenved, mégis - ha nem is tudatosan - ragaszkodik hozzá. Az ő története felveti a kérdést, melyik az a pont, amikor felismerhetném, hogy nekem kell változtatnom egy adott helyzeten, vagy már túljutottam azon, hogy mindent megpróbáltam, és tovább kell lépnem. Nagyon nehéz észrevenni a különbséget, csak akkor lehetséges, hogy magamat vizsgálom, és őszinte vagyok. Ebben a darabban az a csodálatos, hogy megmutatja, sokszor leheteti volna lépniük a szereplőknek, de valamiért ezt mégsem tették meg. Gyakran az emberek ragaszkodnak a rossz ingerekhez.
■ Eddigi színházi pályafutásod során ritkán fordult elő, hogy külsőleg is ennyire hozzácsúfultál-torzultál a szerepedhez.
- Sok alakításomban keresem azt, hogyan lehet esendővé, kiszolgáltatottá válni, már csak azért is, mert legbelül mindig azok vagyunk. Sokkal jobb a belső küzdelmeinket megmutatni, mint azt, hogy jól érezzük magunkat. Csodálatos élmény mélyre menni a saját kis poklaimban, fájdalmaimban, konfliktusaimban! Ehhez viszont meztelenre kell vetkőzni, a csúnyaságokat is meg kell mutatni.
■ Eddig főként a vígjátéki oldaladról ismert a közönség. Most jött el az idő, amikor belülről ís megértél a karcosabb, elmélyültebb alakításokra?
- Valóban sok vígjátékban játszom, játszottam, de nem csak ez a jellemző. Ahogy korábban az Új Színházban, úgy a Central Színházban is széles a skála. A Leenane szépe a kedvenc előadásom, de említhetném A kutya különös esete az éjszakában című darabot, vagy korábban az Angéla evangéliuma volt ehhez hasonló a Central Színházban, úgy érzem, szükség van az amplitúdókra, arra.
hogy egyszer vígjátéki karaktert, formáljak meg. másszor pedig a Leenane szépe szerepét, amire már napokkal előtte készülök, pörgetem a fejemben. Gígor Attila rendező minden előadás után egy halom újabb instrukciót ad.
■ Mikor jöttei rá arra, hogy a színészet a dolgod, semmi más?
- Felmerültek még lehetőségek, hogy mi lehetne belőlem, de mindig a színészethez kanyarodtam vissza.
Forrás: wikipedia.org
Képek: nlcafe.hu, azanyjat.blog.hu