Pop az 1970-es években
hirdetés
Csápolás és lábdobogás jellemezte az 1970-es évek popzenéjét, amikor az újonnan feltűnt együttesek és tinibálványok a legkülönfélébb stílusokat vitték sikerre a punktól a reggae-n át a glam rockig. Bár az 1960-as évek „aranykorában" kialakult popzenei stílusok továbbra is jelen voltak a rég befutott együttesek és addig ismeretlen tehetségek repertoárján, a következő évtizedben sok új irányzat lepett a színre. Igaz, nem egy csak új formában adta közre a bevált recepteket.
A hatvanas évek világszerte körülrajongott popzenei együttese, a Beatles ugyan feloszlott 1970-ben, de három tagja is fényes szólókarriert futott be. George Harrison a korszak néhány kiváló rockzenészével szuperkoncertet szervezett a bangladesi éhezők megsegítésére. Paul McCartncy i970-ben alapította meg Wings nevű együttesét, és fülbemászó dallamaival továbbra is bizonyította dalszerzői tehetségét. John Lennon a rock felkavaróan őszinte változatát művelte legjobb felvételein.
hirdetés
Sikeres veteránok
A műfaji változatosság ellenére továbbra is nagy keletje volt a kellemes, divatos, könnyed popzenének. (A szakma így nevezte: „middle-of-the-road", vagyis „az út közepén haladó" pop. Egy mára elfeledett sztáregyüttes föl is vette ezt a nevet.) Az effajta muzsikának talán az angol Fleetwood Mac volt a legjelesebb képviselője, amely kitűnő fehér blues-zenekarként kezdte meg működését, és noha már 1969-ben vezette az angliai eladási listákat, soha nem engedett igényességéből. Üzleti szempontból már-már leírták Őket, amikor 1977-ben megjelent Rumours című, csupa dallam pop-rock albumuk, s azután egy ideig ez számított minden idők legsikeresebb nagylemezének.
A heavy metál szintén az 1960-as években született, és akkoriban ugyanúgy az under-ground („föld alatti") kategóriába sorolták, mint a fehér bluest. Ez az irányzat az óriási hangerővel, a kemény riffekkel (ismétlődő dallamfrázisokkal) és az elektronikus torzítással szinte hipnotizálta rajongóit. A legnagyobb sikerrel a Led Zeppelin űzte ezt a műfajt; a brit együttest 1968-ban alapította Jimmy Page, a legendás Yardbirds egykori szólógitárosa.
Smink és country
Jellegzetes, színpadias irányzat volt a glam rock (a glam a „titokzatos vonzerő, csillogás" jelentésű glamour angol szó rövidítése). Két legnagyobb sztárja, David Bowie és Marc Bo-lan, a gitáros folkot és a popzenét vegyítő előadóként csak mérsékelt sikert ért el a hatvanas évek vége felé. Azután 1971-1972-ben kisminkelték magukat, fantasztikus színpadi ruhákat öltöttek, és meghódították a tizenéveseket. Akkoriban tűnt föl a stúdiózenészekből alakult amerikai Eagles együttes. Lemezein a hagyományos pop és rock jegyei keveredtek a country and western elemeivel. Az a hatalmas siker, amelyet az On the Bordér (A határon; 1974), majd meg inkább a Hotel California (1976) című album aratott, jól jelzi, mekkora igény volt erre a mindenkihez szóló, elegáns és érzelmes zenére.
A Waterloo diadala
Merőben különbözött Eaglesék stílusától az Osmonds nevű családi együttes és a szintén amerikai David Cassidy „rágógumi-rockja" -mindkettőért tizenéves lányok milliói rajongtak szerte a világon.
A hetvenes évek legnagyobb popzenei szenzációja azonban nem Amerikából és nem is Angliából érkezett. Amikor egy ABBA nevű négyes 1974-ben megnyerte az Eurovízió dalfesztiválját, senki sem gondolta volna, mekkora nemzetközi karrier áll előttük. Nehezebben lehetett volna elképzelni olyan együttest, amelytől távolabb áll a rock *n* roll nyersesége, lazasága. A négy mosolygós svéd fiatal szemlátomást nem érezte magát otthon az angol nyelvben, de sorra adták ki az ellenállhatatlanul dallamos, életörömtől sugárzó számokat, és a popzene sok millió híve azóta is nosztalgiával emlékezik rájuk.
Diszkóláz
Az évtized közepén újfajta téboly tört ki a popzenei piacon. A diszkózenét nem koncerttermekbe vagy otthoni hallgatásra, hanem egyenesen talpalávalónak szánták a lemezipar vezérei. A rockrajongók gépiesnek és kommersznek tartották ezt a muzsikát, a szövegeket pedig üresnek, de miután a Bee Gees 1977-ben elkészítette a Szombat esti láz című film zenéjét, a diszkózene üzleti diadalútja megállíthatatlan volt.
Nincs jövő
A hetvenes évek elején sok kritikus panaszolta, hogy a rock elveszítette korábbi, újító lendületét. Közben Dávid Bowic és néhány más dalszerző-énekes újszerű szövegeivel és előadásmódjával már a rocktörténet következő nagy fordulatát készítette elő - tudtán kívül. A punk rock mozgalma 1976-ban kezdődött ismét csak Angliában, tiltakozásként a pop- és rockzene üzletté válása ellen. A punk rock elemi erővel vonzotta az alsóbb társadalmi rétegek javarészt munkanélküli fiataljait. A zene hangzása és stílusa példátlanul erőszakos volt, és éppen úgy provokálta a kívülállókat, mint a punkok Öltözködése. A Sex Pistols 1975-ben alakult, és 1976-ban vált híressé vagy inkább hírhedtté. Sportot űztek abból, hogy rosszul játsszanak, szidalmazták a brit politikusokat és a királyság intézményét, és egyik legsikeresebb számukban világgá üvöltötték, hogy „nincs jövő Anglia álomországában".
Amerikában a Cars, a Blondie, a Cheap Tricks és a Ramones váltak igazi sztárrá; mind a konzervatív közhangulat és ízlés ellen lázadtak. Az amatörizmusból erényt kovácsoló Linkzenekarok tömérdek eredeti tehetségre voltak felszabadító hatással.
Új ritmusok
Az újfajta popzene hatására - főleg a hangsúlyos ritmusszekció és az elektronikus technika felhasználásával - régebbi stílusok is megújultak. A reggae a hatvanas évek végén alakult ki Jamaicában a karibi hangzás, a latin ritmusok, a rock- és a soul elemek egyesítésével. Eredetileg a legszegényebb feketéknek, a bádogvárosok lakóinak kifejezési eszköze volt. A szövegek nemegyszer a politikai és a társadalmi elnyomás ellen tiltakoztak. Sok előadó a rasztafariánus szektához (több ország fekete lakosságában elterjedt politikai-vallási mozgalom) tartozott. Miután Bob Marley és együttese, a Wailcrs 1975-ben roppant sikerrel koncertezett Londonban, a szélesebb közönség is megszerette a reggae-t, és Marley a szupersztárok közé emelkedett.