Rékasiék lánya kínosan lebőgött a Got Talentben

Rékasi Eszter jelentkezett a Got Talent című tehetségkutató műsorba, ahol szerette volna elkápráztatni a zsűrit és az összes nézőt az éneklésével, illetve táncos produkciójával. Bármennyire is akart nagyot alkotni Détári Enikő és Rékasi Károly közös gyereke, ez nem sikerült. Leginkább mindenki kínosnak tartotta a produkciót és a zsűri sem bánt kesztyűs kézzel vele.

Már a produkció előtt meginterjúvolták, ahol többek között azt is kijelentette, hogy különösen megviselte őt, hogy a születi ennyire ismertek az országban. Ennek következtében pedig azt szeretné elérni, hogy őt saját magáért szeressék az emberek. Ugyan, nem sikerült kiemelkedőt alkotnia, viszont azt legalább elérte, hogy megmutatta az egész országnak, hogy ki is Rékasi Eszter. Hiába tehát a művészi vér, valamint az, hogy gyerekkorában zeneiskolába járt és táncolni is tanult, ebben a műsorban nem tudott értékelhetőt nyújtani.

Finoman szólva, nem volt valami nagylelkű vele a zsűri. Linczényi Márkó például azzal kezdte a lány értékelését, hogy a produkció egy pontjánál már azon is elgondolkodott, hogy kihívja-e a szellemirtókat a lányhoz, mert annyira vergődött, hogy azt hitte megszállta valami. Aztán következtek Kovács Patrícia szintén nem üdítő szavai, miszerint hiába mondaná neki, hogy kitartó gyakorlással ez jobb lesz, mert soha nem fog jobban énekelni és csak otthon énekeljen, sehol máshol. Horgas Eszter volt a következő, aki még belerúgott egyet a lányba, szerinte ugyanis rettenetesen öncélú volt az előadás és nem lázadó, amilyennek valószínűleg Rékasi Eszter akarta volna. A zsűri ezután egyöntetűen nemmel szavazott, a lány pedig lehajtott fejjel, összetörve lesétált a színpadról.

Később a Bors megkérte az említett Horgas Esztert, hogy mondja el hosszabban a véleményét: „– Volt egy indulat, de nem volt tánc, nem volt ének... Hiába tehetséges valaki, ha nincs szakmai eszköze, ha még nem találta meg a helyét a világban.

– Óriási teher egy gyereknek, ha a szülei ismertek, azt gondolom, a produkciója egy lázadás volt, amely azt üzente, hogy a világ önmagáért figyeljen rá. Összességében véve egy nagyon furcsa és szakmailag értékelhetetlen teljesítményt nyújtott.” Majd hozzátette azt is, hogy ő először nem is ismerte meg, hogy ő Rékasiék lánya a színpadon.

Makai Gábor klinikai szakpszichológust is felkeresték, hogy mondja el a véleményét a látottakkal kapcsolatban: „– Én nem egy huszonhat éves, érett művészt láttam a színpadon, hanem egy fiatal, serdülő lányt, aki keresi önmagát. Olyan, mintha szándékosan tette volna, amit tett.

– Feszegeti a határait, nem érdeklik az elvárások. Ez a produkció szólhatott valakinek, akár a szülőknek. Ő a személyiségét mutatta be, nem az volt a cél, hogy tovább jusson. Biztos vagyok benne, hogy nem fog tanárhoz járni és jövőre visszamenni, mert nem nyerni akart. Inkább nem verbálisan elmondani, ki is ő valójában. Nagyon erős szenvedélyt, vibrálást éreztem. Olyan embe­rét, aki nem találja a helyét, belülről szétfeszíti az ideg. Érzelmi viharok dúlnak benne. Hiszem azt, hogy legyőzhetetlen nyomás és teher lehet megélni azt, hogy ő nem elég jó, nem nőhet fel a szülei szintjére. Hiába okos, végez akárhány egyetemet, ha nem erősödött meg az énképe, akkor szenvedhet attól, hogy nem találja a helyét. Ha a szüleivel jó a kapcsolata, akkor ők is értik, hogy mi történt ott. Valószínűleg nekik szólt a produkció.”

Az egész produkción látszott, hogy valóban nagy teher a lány számára a szülei ismertsége, az meg már más kérdés, hogy nem úgy sikerült, ahogyan ő szerette volna. Az igazsághoz pedig hozzátartozik az is, hogy hallhattunk már sokkal rosszabb énekhangot is befutott zenészektől, énekesektől, úgyhogy egyáltalán nem értettük Kovács Patríciát, amikor olyan keményen beszólt a lánynak.