Steven Spielberg és a kasszasikerek (1. rész)

Steven Spielberg 1947. december 18-án született Cincinnatiban, az Egyesült Államokban. Még nem volt tízéves, amikor szövegkönyveket írt, és apja 8 milliméteres kamerájával amatőr filmeket készített.

A Kaliforniai Állami Egyetemen tanult, s ez időalatt is több filmet forgatott. 1969-ben rendezte első hivatásos munkáját, az Amblin (Ballagás) című rövidfilmet, amellyel díjat is nyert. Ennek eredményeként hétéves szerződést írt alá egy televíziós stúdióval, népszerű sorozatok - például a Columbo - néhány epizódját készítette el. Tévéfilmeket is forgatott, közülük nevezetes a Párbaj (1971), egy ördögi történet az autósról, akit nem tudni miért, egy kamion üldöz. A nyilvánvalóan rossz szándékú üldöző személye mindvégig láthatatlan és ismeretlen marad.

Spielberg első, egész estét betöltő filmje, a Sugarlandi hajtóvadászat (1974) ugyancsak egy autós üldözés története. Amikor leszerződtették a Cápa (1975) megrendezésére, fölismerte és megragadta a kínálkozó nagy lehetőséget. A mű az 1970-es években divatos katasztrófafilmek közül alighanem a legkevésbé avult el. A cselekmény feszültségét e filmekben főként olyan helyzetek adják, amelyekben a döntés elé kerülő emberek nem vesznek tudomást a leselkedő veszélyről, cs inkább mások életét áldozzák föl, semhogy lemondjanak saját nyereségükről vagy tekintélyükről. Csak néhány magányos, bátor harcos előzheti meg a katasztrófát vagy mentheti, ami (aki) menthető.

A Cápa is ilyen film. Helyszíne egy új-angliai tengerparti üdülőhely, ahol a fürdőzőket egyik cápatámadás éri a másik után, de a hatóságok eleinte nem vesznek róluk tudomást, nehogy elijesszék a gazdag nyaralóvendégeket. Végül egy helyi rendőr, egy tudós és egy különc cápaszakértő fog össze, hogy együtt szembeszálljanak a veszedelemmel. Fölkutatják, majd a vérfagyasztó csúcsjelenetben elpusztítják a gyilkos ragadozót. Bár a film viszonylag kevés pénzből készült, a víz alatti jelentek hátborzongatóan meggyőzőek, és Spielberg itt is megmutatja, hogy remek mesélő. A Cápa hatalmas nyereséget hozott, rendezőjének azóta sincs gondja, hogy befektetőket találjon akár a legdrágább filmjeihez.

A Cápát követő filmek szinte mindegyike óriási kasszasiker volt. A Harmadik típusú találkozásokat (1977) Spielberg a saját forgatókönyvéből rendezte. A film nagy részében a főszereplő szenvedélyes, megszállott, néha komikus kísérleteit követhetjük nyomon, ahogy az űrből érkező rejtélyes üzeneteket igyekszik megfejteni. A „találkozásra" a film csúcsjelenetében kerül sor, ekkor kapunk először ízelítőt a Spielberg munkáira jellemző, bámulatosan különleges effektusokból.

A következő mű, a Meztelenek és bolondok (1979) kevésbé tetszett a nézőknek, bár a Kaliforniát érő elképzelt japán „támadás" története - a világháborús filmek paródiája - bővelkedik mulatságos jelenetekben. Az elveszett frigyláda fosztogatói (1981) viszont hatalmas siker lett. Ebben lépett színre első alkalommal Indiaiul Jones, a merész régész-kalandor, akinek egzotikus tájakon végrehajtott vakmerő tettei a hagyománvos ifjúsági regények hangulatát idézik. A főszereplő, Harrison Ford személyisége is hozzájárult ahhoz, hogy a két folytatás: az Indiana Jones és a végzet temploma (1984), valamint az Indiana Jones és az utolsó keresztes lovag (1989) szintén milliókat vonzott a mozikba.

(folyt.köv.)