Színészek, akik lecsúsztak

Sok hírességet ismerünk, vannak olyanok, akik egy ideig nagy pályafutással rendelkeztek, majd szépen lassan elzüllöttek, vagy csak kikerültek a filmek világából és lecsúsztak. Most ilyen színészeket hoztunk el nektek.

Steven Seagal nem a régi már: profi volt küzdősportokban és igen sokat pörgött és rúgott a mozivásznon. Most viszont, hogy felszedett néhány kilót és összességében eltunyult, már a mi érdeklődésünket sem kelti fel annyira, főleg, hogy a mimikája olyan élénk, mintha túltolták volna neki a botoxot. Oda kellet volna figyeljen kicsit az alakjára és akkor lehet még most is szárnyalna a karrierje, bár biztosan igy is jól megél a gázsijából.

Macaulay Culkinnak az a balszerencséje, hogy az ő karrierje tíz éves korában kezdődött – és néhány éven belül véget is ért. Most 34 éves – kisgyereknek cuki volt, de a „felnőttek világában” sajnos nem tud labdába rúgni. A gyerekszínészek sorsa már csak ilyen, rátett még az is a lapáttal, hogy néhányszor eléggé félreérthetetlen helyzetben kapták le a fotósok, a drogok biztosan nem használtak a gyerekszínész karrierjébe, kinézetét tekintve a Reszkessetek betörőkcímű filmbe már csak betörőként menne el.

Demi Moore legutóbbi filmjei óta, amik sikeresek voltak, olyan tíz év telt el. Mi is a mondás? Ha egy évig nem veszel fel egy ruhát, már nem is fogod? A hollywoodi színészek „szavatossága” ugyan tovább tart, de tíz év már kritikus idő. Ha nem lett volna köze AshtonKutcherhöz, talán már nem is emlékeznénk rá. Lehet, hogy még fel fog éledni, mint a főnix, de nincs rá sok esély.

Nicolas Cage-ről méltán feltételeztük, hogy fényes jövő előtt áll a Tolvajtempó vagy A nemzet aranya idején. De ez utóbbi film is már tíz éves, azóta pedig nem nagyon tett le értékelhetőt az asztalra. Bár szerintünk van még esélye, mostanában ugyanis mintha elkezdett volna színészkedni… ez már a jövő kérdése, még megvan benne a színészi ösztön és tud nagyot alakítani, ha akar.

John Travolta is igyekszik,, de valamilyen rejtélyes oknál fogva nem jön neki össze semmi olyan, mint mondjuk a Ponyvaregény volt – az pedig kereken húsz éves film. Igen sokfelé pörgött életének hat évtizede alatt, de nem az igazi. Bizony a színészeknél a kor is sokat számit, lehet, azért nem kap már jó szerepeket, vagy egyszerűen elfáradt.

Renee Zellweger. Ha őszinték akarunk lenni, eléggé meg kell erőltetnünk magunkat, hogy eszünkbe jusson róla bármi más, mint a Bridget Jones-filmek. Néha még fel fel tűnik a médiában, de nem a sikeres filmek címszó alatt. Nem tudni, hogy rejlik e még benne valami.

Eddie Murphy ideje is lejárt. Legalábbis minden jel erre mutat. Karrierjének csúcsát a nyolcvanas években érte el, amikor sorra játszott a sikeresnél sikeresebb vígjátékokban. A tehetség még biztosan megvan benne, mert látszott az alakításain, hogy nem küzdött, hanem zsigerből jött. Nem kellet,tanuljon karaktereket csak szövegeket és a karakter ő volt maga. Tökéletes vígjátékszínész volt, sajna mostanában eltűnt. Pedig a jó vígjáték nagyon ritka, és amikben ő volt az mindig mosolyt csalt az arcokra.

Jean-Claude Van Damme-mal is olyasmi történt, mint Steven Seagallal. De nem mentjük fel, ha a korára fogja, hogy kiöregedett a nyolcvanas-kilencvenes években játszott akcióhős-szerepeiből, amíg olyan kollégái vannak a pályán, mint Schwarzenegger. Meg amíg ugye spárgázni tud. A kondija még megvan, egy két filmre még képes lenne, ha szeretne, valamilyen rosszfiú szerepre ideális lenne a kinézetével.

Ezek a kiégett színészek sokak bánatára már nem nagyon szerepelnek friss filmekben, kár értük.