Thúróczy Szabolcs: „nem vagyok visszafogott”
hirdetés
Thuróczy Szabolcs nevét már szerencsére egyre többen ismerik hazánkban. Az pedig különösen jó, hogy nem csak a nézők figyelnek fel rá, hanem egyre több ember a filmes szakma berkeiből is. Ezzel párhuzamosan pedig kijelenthetjük azt is, hogy a karrierje elindult azon a bizonyos emelkedőn, ugyanis egyre komolyabb szerepeket bíznak rá, amelyeket egyébként szenzációsan meg is formál.
A szon.hu készített interjút a színésszel, ebből hozunk pár érdekes gondolatot.
hirdetés
„Nem mindennapi azt látni egy színművész életrajzában, hogy „civilben” jogász.
Thuróczy Szabolcs: Jogi végzettségem valóban van, de jogászként soha az életben nem dolgoztam egyetlen percet sem, hiszen 1990-től, vagyis már 25 éve színházzal foglalkozom intenzíven. Ez már akkor is igaz volt, amikor az egyetemre jártam, vagyis a kettő párhuzamosan ment egymás mellett. Egyébként ez nem is annyira ritka a színház világában, Szervét Tibor is végzett jogász, hogy csak egy példát mondjak. Nyíregyházán biztosan sokan tudják, hogy apukám ügyvéd, testvérem Thuróczy Zoltán is jogi egyetemet végzett, tehát innen az ösztönzés. De bármennyire is az egyenes a legrövidebb út, az enyém ettől egy kicsit kacskaringósabb volt.
Egy interjúban mondta, hogy ma már ott van az arcán az összes küzdelem, amit megvívott.
Thuróczy Szabolcs: Kővári Orsolya filmes szakíró fogalmazott rólam úgy, hogy a „gyűrött színész”, s bizonyára a hangomra, s úgy általában a karakteremre, a színészetemre gondolt. Persze benne van ebben az is, amikor nem adtam fel, holott azt gondoltam, nem lesz könnyű előrébb jutnom ezen a pályán, ráadásul a problémásabb utat választottam. Így ez az arc sokat elmond az elmúlt évtizedekről, az elmúlt 44 évről. Aki könnyen rátalál a karakterére, az talán később könnyebbnek is találtatik. Valószínűleg mindenki megküzd ezzel, ahogy én is megvívtam a magam harcait. Persze nem erőlködve, de hogy összeérjen minden a művészetemben, abban, amit ma a társulatomon belül is képviselek, azért tényleg meg kellett dolgoznom.
Gaál Erzsébet fedezte fel, de nehéz az ő lobogását az ön visszafogottságával összerakni.
Thuróczy Szabolcs: A Danton halálának rendezésére kapott lehetőséget az akkori színházvezetéstől, s fiatalemberként játszhattam, jobban mondva létezhettem ebben a darabban. Egyébként nem vagyok visszafogott, még ha ilyennek is látszom olyan filmekben, mint A szerdai gyerek. Korábban inkább harsányabb figurákat osztottak rám, arról pedig a családom tudna mesélni, hogy a mindennapi életben se vagyok egy halk, visszafogott figura, néha többet is beszélek a kelleténél.
Amit a Csicskában mutatott az fantasztikus! Rá sem lehetett ismerni önre.
Thuróczy Szabolcs: Akkor már közel négyéves barátság fűzött Till Attilához, jól ismertük egymást, együtt kerestük például a helyszíneket, s menet közben megértettem, mit szeretne látni a vásznon. Világos elképzelései voltak, egy Móricz-novellára emlékeztető, vagyis egy balladisztikus világot akart, amelyről a szokásosnál sűrűbben kell fogalmazni. Gyakran improvizáltunk, s nem volt olyan nehéz kitalálni, mi való abba a miliőbe. Egy kicsit Madaras József karaktere villant be, a ’80-as évek tájékán csináltak hasonló hangulatú filmeket. Úgy éreztem, hogy az a fájdalmas, szorongató vidéki lét köszön vissza a képsorokból, ahol szinte fölemésztik egymást az emberek. Nagyon izgalmas volt kitalálni, hogyan lehet ezt megmutatni.
A szakmai kapcsolata Till Attilával nyilván további együttműködéssel is kecsegtet.
Thuróczy Szabolcs: Ez lényegében már meg is valósult, ugyanis áprilisban jön ki az új közös filmünk, a Tiszta szívvel. Ebben egy kerekesszékes bérgyilkost alakítok, s remélem, hogy ezzel a filmmel – amelyben két olyan fontos szereplő is van, akik a valóságban is sérültek – most új értelmezést kap a fogyatékkal élők világa. Akkor vagyok a legkomplexebb, amikor vele dolgozom, s bízom is benne, hogy ez a munkakapcsolat egy életre szóló szövetséggé nemesül. Akció is lesz a filmben, de a sérült emberek mindennapjait, fájdalmait, küzdelmeit is megmutatjuk, miközben egy kitalált fantáziavilágba kalauzoljuk el a nézőt. A lenézett, kisemmizett ember, az apai szeretet hiánya, a szerelem elvesztése – szóval nagyon sok érzelmi síkon mozog ez a történet.”
Forrás: szon.hu