Ilyen volt a reneszánsz divat

Bármennyire is hihetetlen, de a divat nem csak jelenkorunkban játszott viszonylag fontos szerepet az emberek életében, hanem már évszázadokkal, évezredekkel ezelőtt is. A cikk aktualitását megragadva, a reneszánsz korban sem volt mindegy, hogy mit vesznek fel magukra az emberek. A következő sorokból megtudhatod, hogy mi volt ebben a korban a jellegzetes viselet.

Korai reneszánsz

Ez a korszak az 1450-1500-as évekre tehető, lényegében pedig az újkor kezdetét jelentette. Ebben a korban bontakozott ki az antik életeszmény, amelyben központi szerepet játszott Itália. Később pedig innen terjedt el az új, emberközpontú világnézet alapján kialakult művészet szerte Európába. A kor társadalma gyakorlatilag szakított a korábbi társadalmi és szellemi kötöttségekkel és mindenben lehetőséget látott, szeretett volna kibontakozni, amit csak lehet kipróbálni. A viselet pedig hűen tükrözte, hiszen jellemző volt a ruhákra a könnyedség és a felszabadult mozgás. Felhagytak azzal, hogy Keletről hozzák be a ruhához szükséges alapanyagokat, helyette a saját fejlett szövőiparuk látta el ezt a feladatot. Eleinte leginkább jellemző volt a világosabb színű kelmék viselése. Időközben pedig megjelentek az új divatdiktátorok is, amelyek egészen Mátyás király udvarába is eljuttatták az új irányvonalakat. Jellemző volt az olasz takácsok által szőtt damaszk, brokát, arabeszkes, gránátalmás motívum. A férfiaknál a jellemző ruhaviselet a zeke lett, amelyet harisnyanadrággal viseltek. Elengedhetetlen jellemzője volt a fölpúpozott váll és a kitömött vagy valódi vendégujjak. Az idősebbek, illetve a tisztségviselők leginkább talárszerű, hosszú köpenyt viseltek. A női viseletre nem volt jellemző a hosszú uszály. A frizurával, illetve annak díszítésével sokat törődtek, általában nem rejtették henin alá a hajukat, hanem leginkább gyöngyös fonatokkal, hálókkal és fátylakkal díszítették azt. A korai reneszánsz divatot tehát a könnyedség, ízléses formák és harmónia jellemezte.

Itáliai reneszánsz

A korszak esetében az 1500-1550-es évekre kell gondolnunk. Ebben az időben Itália divatvilága olyan sokszínű volt, mint egy szivárvány. Egész egyszerűen nem lehet egy egységes irányzatot megállapítani, mivel a különböző városállamok eltérő divattal rendelkeztek. Kiemelkedett, Firenze, Lucca, Velence, Genova, mint szövőipari városok. Gyakorlatilag egymással versenyeztek, hogy melyik tud minél pompázatosabb terméket létrehozni. A férfi ideál a vállas, testes férfi alak volt, amíg a nőknél a telt nőalakot részesítették előnyben. Időközben a mantovai herceg felesége, Izabelle D’Este lett a divat irányítója. Ő úgy akarta elősegíteni, hogy elterjedjen az itáliai divat, hogy I.Ferenc, francia király udvarába felöltöztetett divatbabákat küldött. Továbbá megbízta a híres festőt, Pisanellót, hogy tervezzen a számára brokátmintás ruhákat. Folyamatosan nőt a ruhák értéke, azok, amelyek pedig a hercegi udvarban készültek olyan értékesek lettek, hogy felértek egy királyi ajándékkal is. A ruházkodás viszont nem csak a királyi udvarban volt jelentős. Például Michelangelo tervezte a Vatikánt őrző svájci gárda ruháit, Leonardo da Vinci pedig felvonulásokat is szervezett, amelyben a saját keze által tervezett ruhákat mutatta be. Jellemző volt ugyanakkor az érett, sötétebb árnyalatok előnyben részesítése a világossal szemben, ami egyébként a korai reneszánszra volt jellemző.