A divat környezet- és állatbarát. Vagy mégsem?

Jelen korunk egyik legfontosabb jelszava nem más, mint a fenntarthatóság, és ebből a trendből a divat sem maradhat ki. De vajon mit jelent ez valójában, és lehetséges-e egy ennyire gyorsan valamint szeszélyesen változó iparág esetében?

Az Etikus Divat Fórum nevű szervezet tíz pontban írja le, mik az etikus valamint a fenntartható divat fő alapelvei, lássuk hát ezeket:

Az első nem volna más, mint hogy ellenzi a gyors, olcsó divatot valamint a divattal kapcsolatos fogyasztás káros szokásait. A második pont arról szól, hogy megvédi az igazságos béreket, a megfelelő munkakörülményeket és a munkások jogait. A harmadik pont, hogy támogatja a fenntartható megélhetést. Foglalkozik a mérgező rovarirtó szerek és vegyi anyagok használatával, ez lenne a negyedik. Ötödik pont: arról szól, hogy környezetbarát anyagokat és összetevőket fejleszt ki és használ. Hatodik: minimalizálja a vízfogyasztást. A következő szerint reciklál, valamint foglalkozik az energiapazarlással és hatékonysággal. Kifejleszti valamint hirdeti a fenntarthatóság alapelveket a divat számára, ez a nyolcadik. Kilencedik: Tréningek és források a tudatosság és a kezdeményezőkészség fokozása érdekében. És az utolsó alapelv az, hogy foglalkozik az állatok jogaival. „Az állatok ugyanúgy szenvednek, mint mi. Ne vásárolj állatbőrt!” – olvasható egy német állatvédő szervezet plakátján.

Felmerül a kérdés, hogy mit lehet?

A fent felsorolt tíz pont bizonyos részei egyértelműnek tűnhetnek, de többségük jelentése nem feltétlenül nyilvánvaló egy átlagos vásárló számára, és amikről azt hisszük, hogy tudjuk, miről szólnak, ott is jóval összetettebb a teljes kép, mint azt gondolnánk. Csak hogy egy jó példát említsünk: sokan azt vallják, hogy a bőrből készült ruházati termékek viselése semmiképpen sem lehet etikus, ha egzotikus bőrről van szó, akkor pedig különösképpen tartózkodni kell az ilyen alapanyagoktól. Ehhez képest egyes nemzeti parkok, vadrezervátumok abból tudják fenntartani magukat, valamint a kutatásaikat finanszírozni, hogy a beteg vagy létszámon felüli állatokat levadásszák és a bőrüket eladják. Az USA déli, mocsaras vidékein például hasonlóan működik krokodil- valamint aligátorbőr esetében, de ha nem védett területről származik a bőr, hanem kifejezetten tenyésztéssel foglalkozó farmokról, a bevétel egy részét ott is a helyi biodiverzitás fenntartására fizetik be. Kanadában a pézsmapatkány valamint a hódprém esetében léteznek hasonló kezdeményezések – tehát a bőr és a szőrme nem feltétlenül tilos, csak a Convention on International Trade in Endangered Species (CITES) igazolását kell keresni az egyébként biztosan igen jelentős összeget tartalmazó árcédulán.

És mit nem lehet?

Viszont az tuti, hogy aki fenntartható valamint etikus divatot szeretne viselni, annak le kell mondania arról, hogy minden szezonban rengeteg nagyon olcsó holmit vegyen meg, amit utána rövid időn belül ki is dob. Annak ugyanis, hogy a nagy áruházláncokban 1-2 ezer Ft-ért lehessen megvásárolni egy pólót, nagyon komoly ára van, csak éppen nem mi fizetjük meg.

Ki mit tesz?

A fenntarthatóság valamint az etikus divat elvárásainak minden márka másképp próbál megfelelni. Már amelyik meg akar, persze. Mivel jelentős trendről van szó, amely Nyugat-Európában egyre inkább befolyásolja a fogyasztói döntéseket, a legtöbb ruhagyártó próbálkozik valamivel. A fenntartható öltözködés sajnos olyan, mint az egészséges életmód: nem könnyű könnyen és egyszerűen megúszni az ezzel kapcsolatos döntéseket. Utána kell olvasni a gyártóknak, forgalmazóknak, megnézni, mit mondanak róluk azok a civil szervezetek, amelyek ítéletében megbízhatunk. Hazánkban például a Tudatos Vásárlók Egyesülete közöl rendszeresen saját valamint külföldi kutatási anyagokat, teszteket, amiből megtudhatjuk, melyik gyártó mire hajlandó, hozzátesszük némelyik kifejezetten sokra.