Marketingfogások a divat szakmában
hirdetés
A reklám és a promóció igen fontos a divatházak imázsának kialakításában. Nem elég például, hogy Calvin Klein rengeteget költ egy-egy új parfüm reklámozására.
Közben a promóciós cégek minden országban azon dolgoznak, hogy minél többen megismerjék a legújabb ruhamodelleket is, és ezért például fényképezésre szánt mintadarabokat küldenek a női magazinoknak és más képeslapoknak. A divatsajtó - a Vogue-tól a legkisebb tini pletykalapig - sokat tesz azért, hogy a fogyasztó megismerje a nagy neveket.
hirdetés
A szezon előtti nagy divatbemutatókról szóló tudósítások címében többnyire csak a szakma néhány legismertebb neve szerepel. Am a nagy nevek mögött egész birodalmak segítenek az imázs kialakításában. A divat a tervezővel kezdődik. A könnyed vázlatok alapján azonban hordható ruhát kell készíteni: ez a szabász dolga. Fel kell kutatni vagy meg kell rendelni a tervhez illő textileket, sokszor a Távol-Keletről, mert ott olcsóbb az alapanyag. Manökenek nélkül a ruhák mit sem érnének, ezért a divatházak megállás nélkül keresik a megfelelő „arcokat". A divatbemutatók színfalai mögött sminkesek, öltöztetők, látványtervezők, rendezők és koreográfusok, valamint sajtókapcsolatokkal foglalkozó szakemberek ügyködnek azon, hogy a bemutató minél nagyobb „durranás" legyen.
A kifutókon bemutatott káprázatos modellek azonban nem jutnak el a boltokig. A tavaszi-nyári vagy őszi-téli Haute culture- kollekcióknak inkább csak reklámértékük van. A nagy cégeknek azonban szükségük van az effajta feltűnésre éppen úgy, mint arra a piaci befolyásra, amelyet a nagy sorozatban gyártott készruha-kollekciókkal szereznek. Az 1970-cs és 1980-as években átütő sikert aratott például a designer jeans, vagyis a divattervezői védjeggyel ellátott farmernadrág. Minden nagy divatház, köztük a Dolce Gabbana, a Giorgio Armani, a Versace, a Donna Karán és a Calvin Klein is piacra dobta a maga jeans-változatát. Így lett Levi Strauss munkanadrágnak szánt találmányából a divatos élet jelképe.
Lógók kora
Ezzel párhuzamosan a nagy divattervezők fokozatosan átvették az uralmat a sportruházat és a fehérneműk piacán is. A pólók, alsónadrágok, szabadidőruhák, pizsamák mind előkelő márkanevet viselnek, vagy jól látható címke, vagy a terméken lévő monogram formájában. Ezt a divatot Dior és Gucci kezdeményezte.
Coco Chanel
Gábriellé Chanel 1883-ban született a franciaországi Saumurben. Tizenkét éves volt, amikor apja, egy vándorkereskedő magára hagyta; attól fogva egy katolikus árvaházban nevelkedett. Ott tanult meg varrni. Mihelyt a maga lábára állt, beleszeretett egy gazdag aranyifjúba. Étienne Balsanba, aki elindította az üzleti pályán. Egy kalapszalonnal kezdte 1909-ben; ettől kezdve folyamatosan bővítette vállalkozását. Az első világháború idején csak az ő divatháza maradt mindvégig nyitva. Az 1920-as években, amikor divatba jött a fiús stílus, még változatosabbá tette kínálatát: 1922-ben bevezette a piacra az első „védjegyes” parfümöt, a Chanel N° 5-öt. Az Ő nevéhez fűződik a divattörténelem több klasszikusa, például a gallér nélküli kardigán, a kiskosztüm, az egyszerű, rövid fekete ruha, és ő tette a nadrágot teljesen illendő női viseletté. Sikerének az volt a titka, hogy tudta, milyen öltözékre van szükségük a dolgozó nőknek - végre nem kellett kíméletlenül szoros, halcsontos fűzőt, darázsderekúra húzott, csipkeszegélyes, szűk ujjú ruhát hordaniuk.