Ruhák, melyeket sose viselj!

K. Beniczki Irma, az etikett elismert, 19. századi szakértőjének szavai az öltözködésre vonatkozóan a mai napig érvényesek. Ahogy 1880-ban írta: az illem nem kívánja a gazdagságot, a fényűzést, de nagyon is kívánja, hogy a művelt ember küljelensége kifogástalan legyen.

A legegyszerűbb öltözet gyakran jobban megfelel a jó társaság igényeinek, mint a leggazdagabb - feltéve, hogy az első jó ízlésre mutat, és az illető egyéniségével összhangban áll. Az öltözködéssel kapcsolatos követelmények pedig mind a magán-, mind a hivatalos életben érvényesek: ez alapján fontos, hogy mindig az alkalomhoz illően öltözz, sose feledkezz meg az ápoltságról és a tisztaságról, nem utolsósorban pedig a divatot csak addig a mértékig kövesd, ami az alkatodnak, a korodnak és a jó ízlésnek megfelel.

Utóbbi tanács különösen megszívlelendő, ha olyan helyen dolgozol, ahol elvárt az elegáns, az etikettnek megfelelő öltözék. Rendkívül kellemetlen helyzetbe hozhatod ugyanis magad, ha olyan ruhadarabokban jelensz meg, melyek egyáltalán nem felelnek meg az elvárásoknak.

Az alapruhatár és a kötelező darabok

A nők sokkal színesebb, változatosabb eszköztárral rendelkeznek az öltözködés terén, mint a férfiak, éppen ezért jóval nagyobb önfegyelemre van szükség részükről ezen a téren. A hivatali öltözet még a nők esetében sem engedi meg a tobzódást, annál inkább elvárja a formális, elegáns öltözködést. A hivatali ruhatárnak tartalmaznia kell a térden felül legfeljebb két centivel érő szoknyát vagy éppen a térd alatt záródó fazont. A szoknyához blézer és blúz, kosztüm és blúz, nyáron egy vékony top és rajta egy csípőig érő, kigombolt selyem- vagy más vékony blúz illik. Még a legmelegebb nyárban sem való olyan ruhát, blúzt hordani a hivatali életben, amelyik nem takarja a vállat.

Nadrágot időjárástól függően ajánlott hordani - vagy, ha megengedett. Feltétlenül szövetből készüljön, illetve olyan sztreccs anyagból, ami inkább szövetnek tűnik, mint sztreccsnek.

Ahhoz, hogy a nadrág elegáns ruhadarabbá váljon, szükséges hozzá egy külön sarkú - tehát nem telitalpú - cipő, illetve a csípőt takaró felső, blézer, blúz. Az elegáns, dolgozó nő egyébként sem jár másban a munkahelyén, mint vékony talpú, vékony bőrből készült, nem tűhegyes és nem csapott orrú cipőben. A sarka félmagas, színe pedig sötét - ha a ruha engedi, akkor legfeljebb a drappig világosodhat ki.

Ékszerek, kiegészítők

A sál és a kendő nagyon jó kiegészítők, soha nem lehet sok belőlük: a legegyszerűbb fekete szoknya, fehér blúz összeállítást is fel lehet dobni egy rozsdaszínű, kézzel festett kendővel. Emellett az ékszerek és a nemes bizsuk is öltöztetnek. Az a bizonyos kosztüm fehér blúzzal elegánsabbá tehető egy kitűzővel, fülbevalóval, lánccal, karkötővel, gyűrűvel. Az arany viselése - természetesen módjával - elegáns és tetszetős, az ezüstékszerek azonban inkább alkalmiak, különösen, ha szépen megmunkáltak.

A legnagyobb tabuk, amiket kerülj!

A hivatalos öltözködésnél a ruházatoddal fejezed ki, hogy adsz magadra, megbecsülöd a hivatásod, a munkád, a beosztásod. Az illemnek megfelelő ruhatárra jellemző visszafogottságról azonban a hétköznapokban sem ajánlott megfeledkezni. Az egyetemi évek alatt rongyossá hordott farmer sem az utcán, sem a munkahelyen nem ajánlott - ha már farmer, legyen sötétebb, tiszta és egy kicsit sem kopott.

A mini, sztreccs anyagú szoknyát, a combközépig nyúló, fél vállról lelógó pulcsit és pólót, a dögös miniruhát, a köldököt látni engedő, feszes pólócskát felejtsd el - munkahelyen kiváltképpen. De ugyanilyen tabunak számít:

•    a garbó,
•    a vastag, kötött pulóver,
•    a kötött mellény,
•    a kívül hordott ing,
•    a gyűrt anyagból készült ruha,
•    az átlátszó, muszlinból, csipkéből, organzából készült ruha,
•    a túl mélyen kivágott blúz,
•    a túl mini szoknya.

Az alsóruházat nem tartozik szorosan ide, hiszen láthatatlan, két kívánalom fogalmazódik csak meg vele szemben: legyen tiszta, és ne látszódjék ki. A szilikonpántot felejtsd el: ezt azzal a szlogennel vezették be a divatba, hogy, ha kilátszik, se látszik. Pedig nagyon csúnya. A fénye miatt olyan, mintha egy darab nejlonzacskót ragasztottak volna a vállra - tehát mégsem szép, ha kilátszik. A fehérnemű áttetszhet a ruhán, de fehér blúzból nyilván csak a fehér.

Kiegészítők, ékszerek, cipők

Soha ne hordj élénk színű cipőt, a hófehér, a piros, a tavaszi zöld és egyéb színek tündöklése közönséges. A harisnya mindig testszínű, sosem mintás - a sötét harisnya világos cipővel pedig még nagyobb tabu. A papucs, ami nem takarja a sarkat, szintén kerülendő. A túl sok ékszer dicsekvésnek hat, és nem ízléses. Ha viselsz ékszert, sose válassz utánzatot, kerüld a csilingelő, túl hosszú, nagy és látványos fülbevalókat, nyakláncokat. A műanyag bizsut pedig teljesen felejtsd el.