Mindent a karmáról
hirdetés
Már nagyon sokat hallhattunk a karmáról, olvashattunk róla, de vajon tudjuk pontosan mi is az? Amikor történik velünk valami, jó vagy akár rossz rögtön azt mondjuk, hogy ez a karma mert amire gondolsz, amire vágysz, vagy amitől félsz azt bevonzod magadnak.
Ismerjük meg mit is jelent ez a szó, ez a jelenség, ami végig kísérte a az ember történelmét, csupán a különféle kultúrákban mindenki másnak ismer. Lélek, sors, isteni jelenség és így tovább.
hirdetés
A Karma fogalma Indiából ered, az indiai vallásokból és a buddhizmusból. Azt fejezi ki, azt tanítja, hogy lényegében mi irányítjuk sorsunkat, csakis tőlünk függ az, hogy mi történik velünk! Bármit teszünk, bármit gondolunk, előző gondolataink, tetteink, cselekedeteink határozzák meg azt, hogy miként ültetjük el saját jövőnk magjait. Valahol onnan is következtethetünk erre, ami főleg a magyar mondákban és mondásokban is jelent van. Egy olyan isteni hatalom, ami szerint mindig azt kapod majd, amit adtál életed és cselekedeteid során. Ugye mindenki hallotta már a közismert mondást miszerint: „Isten nem ver bottal”. Ebben az egyszerű mondás is tökéletes tükröződik azt, miként határozzák meg a karma jelenlétét a különböző kultúrák és népcsoportok.
Maga a Karma szó egy ősi jelentésű jelenség, amely dévangári, páli, karma cselekedet, tett jelentésű. Ok-okozat, pontosabban az ok és okozat viszonya, kölcsönhatása, törvénye. Mint fogalom, szerepel az ősi hindu, taoista, buddhista tanításokban és szerepel a modern világszemléletek ismeretanyagában is.
A karma azt mondja, minden cselekedetünk az annak megfelelő következményekkel jár, ami az ezotérikus világban azt jelenti, hogy amit bevonzunk magunknak, az fog történni velünk. Minden, ami világunkban történik, az következménye valaminek, az oknak az okozata! A karma mindenre vonatkozik, ami világunkban történik velünk, vonatkozik a világ törvényeire, a kapcsolatokra, a folyamatokra, az eseményekre, de az embernél magasabb szinten álló lényekre, istenekre és azok megnyilatkozásaira is!
A hindu és taoista tanítások szerint a karma nem egyenlő a sorssal, ami elrendeltetett nekünk, emberi lényeknek. A hindu elképzelésben a karma a világegyetem ősanyaga, amely teremt, az az erő, amely éltetet minket és mozgat, az isteni akarat megnyilvánulása.
„A karma törvénye nem jelent eleve elrendeltetést, sem véletlenek sorozatát, hiszen az embernek saját szabadságából eredően mindig lehetősége van befolyásolnia a sorsát. Saját dharmájának megfelelő életével összevetve felelősséggel is tartozik azért. Mivel a lélek (dzsiva) a hindu hitvilág elképzelése szerint más és más létformában születik újjá, miközben lényege megmarad, „sorsa”, világban való léte eredője előző cselekedeteinek, és mindenkor meglévő szabad akaratának. A dharmánknak ellenszegülve bűnt követünk el (a-dharma), a karma azonban akaratunktól függetlenül létezik, egyúttal fenntartja, sőt sok esetben meg is követeli szabad akaratunk megnyilvánulását sorsunk alakítása érdekében. Bűneink jóvátételét, belátásunkat, erkölcsi alapállásunkat nem tudnánk kiteljesíteni a szabad akarat lehetősége nélkül”
A karma tana az évezredek során sok spirituális iskolában és tanításban is jelent volt különböző formákban és szóhasználatokban. „Az indiai vallások, a taoistabölcsek és a buddhistajógikegyaránt életünk fő vezérlő elvének tartották az ok és okozat viszonyát – hasonlóan a magyar hagyományok őrzőihez, az eredeti magyar hitvilágörököseihez.Mára a nagy nyilvánosság a karmát (tévesen) a lélekvándorlássalveszi szinte egyenlőnek, s bizonyos új tanításokat is már eszerint a nézet szerint alapítottak meg és népszerűsítenek, szerte a világon (karmikus asztrológia, karma jóga, stb.)
Sok esetben emlegetik a divatos tanok a karmát a „karmikus kapcsolat” összefüggésében, miszerint két embernek „karmikus kapcsolata van” egymással. Az így kreált kifejezésnek a karma tanításai szerint nincs értelme: minden kapcsolat „karmikus kapcsolat”, hiszen minden emberi kapcsolat létrejöttében szerepe van az ok és okozat viszonyának.A magyar nyelvben ősidők óta fellelhető a karma fogalmának a magyarázata, amelyet következő szólásaink és közmondásaink is felemlegetnek: „Ki mint vet, úgy arat”, „Ki-ki a maga szerencséjének a kovácsa”, "Jó tett helyébe, jót várj!"